Page 214 [214]
(6) Ekkoriban érkeztek meg Elaiába! a római követek, Publius Sulpicius és
Publius Villius, akiket — mint említettem — Antiokhoszhoz küldtek, de az uta¬
sítás szerint először Eumenészt kellett felkeresniük. Innen felmentek Perga¬
monba, Eumenész királyi székhelyére. (7) Eumenésznek minden vágya volt
háborút indítani Antiokhosz ellen. Úgy gondolta, ha megmarad a béke, félel¬
metes szomszédja lesz ez a nála sokkal hatalmasabb király, viszont ha háborúra
kerül a sor, Antiokhosz éppoly kevéssé állja majd meg a helyét a rómaiakkal
szemben, mint Philipposz. (8) Ez esetben vagy teljesen megdől majd a hatalma,
vagy ha legyőzik és békét kötnek vele, sok mindent, amit elvesznek tőle, ő fog
megkapni, és attól fogva római segítség nélkül is könnyen meg tudja majd vé¬
deni magát vele szemben. (9) Ha pedig valami nem úgy alakul, ahogy kellene,
számára még mindig jobb lesz, ha a rómaiak szövetségeseként fogadja el, bármit
hoz is a szerencse, mint hogy egymaga vesse alá magát Antiokhosz uralmának,
vagy ha erre nem hajlandó, erőszakkal és fegyverrel kényszerítsék rá. (10) Ezért
minden tekintélyét és rábeszélőkészségét latba vetve igyekezett a rómaiakat
rábírni a háborúra.
14.
(1) Sulpicius megbetegedett, ezért Pergamonban maradt. Villius arra a hírre,
hogy a királyt leköti a Piszidia elleni háború, Epheszoszba utazott. (2) Né¬
hány napi ott-tartózkodása folyamán igyekezett minél többször találkozni a
szintén ott időző Hanniballal, (3) hogy kipuhatolja szándékait, és ha lehetséges,
megnyugtassa, hogy semmiféle veszély nem fenyegeti őt a rómaiak részéről.
(4) Beszélgetéseik más eredményt nem hoztak ugyan, de az lett a következmé¬
nyük — mintha csak Villius szántszándékkal erre törekedett volna —, hogy Han¬
nibal ettől fogva kevésbé élvezte a király bizalmát és nagyrabecsülését.
(5) Acilius görög nyelvű műve nyomán Claudius? azt írja, hogy a követségnek
Publius Africanus is tagja volt, és Epheszoszban beszélt Hanniballal. Egyik be¬
szélgetésüket még idézi is: (6) Amikor Africanus azt kérdezte, ki volt Hannibal
szerint a legnagyobb hadvezér, ő azt válaszolta, hogy Nagy Sándor makedón ki¬
rály, (7) mert maroknyi csapatával óriási hadseregeket vert szét, és bejárta a föld¬
kerekség határait, amelyek megpillantásában ember nem is reménykedhetett.
(8) Scipio kérdésére, hogy kinek adná a második helyet, azt felelte, Pürrhosznak.
(9) Ő volt ugyanis a táborépítés első nagy mestere — mondta -, és ehhez senki sem
tudta olyan ügyesen kiválasztani a helyet, elhelyezni az őrségeket. Ráadásul az
emberek megnyerésének művészetéhez is annyira értett, hogy Itália népei külföl¬
! Pergamon kikötője.
? Lásd a XXV. 39. 12 jegyzetét.
213