Page 197 [197]
OCR
58. (1) Ouinctius erre így válaszolt: , Ha már mindenáron kategóriák szerint akartok tárgyalni és felsorolni a barátságkötés különféle fajtáit, én is előterjesztek két feltételt, és megmondhatjátok a királynak, hogy ezek teljesítése nélkül szó sem lehet barátságkötésről a római néppel. (2) Először: ha azt akarja, hogy ne foglalkozzunk a kis-ázsiai városokkal, ő is tartsa távol magát Európa minden részétől. (3) Másodszor: ha ő nem hajlandó megmaradni Kis- Ázsia határai között, és átjár Európába, a rómaiaknak is hadd legyen joguk fenntartani Kis-Ázsia városaihoz fűződő baráti kapcsolataikat, sőt újabbakat is kötni." (4) De hát ezt még hallani is felháborító — mondta erre Hégészianax —, hogy Antiokhoszt el akarják tiltani Ihrákia és a Kherszonészosz városaitól, (5) amelyeket dédapja," Szeleukosz, miután Lüszimakhoszt háborúban legyőzte és megölte a csatamezőn,? nagy dicsőséggel szerzett meg és hagyott rá örökségül, Antiokhosz pedig hasonló dicsőséggel vette vissza őket a thrákoktól, részben fegyverrel, részben újra benépesítve az elhagyott városokat — így Lüszimakheiát is’ —, visszahíva lakóikat, és a lerombolt vagy leégett városrészeket hatalmas költséggel újjáépíttetve. (6) Hogy lehet egyáltalán párhuzamot vonni a két dolog között: hogy Antiokhoszt megfosztják ily módon elnyert, ily módon visszaszerzett birtokától, illetve hogy a rómaiak békén hagyják Kis- Ázsiát, amely soha nem is volt az övék? (7) Antiokhosz szeretné ugyan elnyerni a rómaiak barátságát, de csak akkor, ha ez dicsőségére, nem pedig szégyenére válik. (8) Mire Ouinctius: , Ha már azt mérlegeljük, mi a tisztességes — mert valóban ez az egyetlen, vagy legalábbis az első, amit a földkerekség vezető népének és egy ilyen nagy királynak mérlegelnie illik —, (9) melyik tűnik tisztességesebb eljárásnak: ha szabadságot szánunk a görög városoknak mindenütt a világon, vagy ha szolgasorba és adófizetésre kényszerítjük őket? (10) Ha Antiokhosz úgy véli, becsületére válik, ha újra igájába hajtja azokat a városokat, amelyeket dédapja szerzett meg a győztes jogán, de nagyapja és apja sohasem tekintett a magáénak, ! (11) akkor a római nép meg úgy tekinti: hűsége és következetessége kötelezi arra, hogy ne adja fel önként vállalt feladatát, Hellasz szabadságának megoltalmazását. (12) Feltett szándéka, hogy amint megszabadította Hellaszt Philipposztól, éppúgy Kis-Ázsia görögök lakta városait is megszabadítja Antiokhosztól. (13) Nem azért küldtek a görögök telepeseket Aioliszba és Ióniába, ! Valójában ükapja. ? Lásd a XXXIII. 38. 1 jegyzetét. 3 Vö. XXXIII. 38. 10-14. * Antiokhosz apja II. Szeleukosz Kallinikosz, nagyapja II. Antiokhosz Theosz volt. 196
