Seite 190 [190]
longtak körülötte, mint valami népszónoklat közönsége. (4) Először arról beszélt,
hogyan kötöttek barátságot a rómaiak a görögséggel, és mi mindent vittek végbe
az őelőtte Makedóniában tevékenykedő hadvezérek, majd saját maga. (5) Mind¬
ezt viharos tetszés fogadta, kivéve amikor Nabisz került szóba. Mindenki úgy
látta, korántsem méltó Hellasz felszabadítójához, (6) hogy nem buktatta meg
ezt a fürannoszt, aki nemcsak saját hazáját sanyargatja, de az összes szomszéd
államot is rettegésben tartja, és most tovább szívhatja a leghíresebb város vérét.
49.
(1) Ouinctius jól tudta, hogy ilyen a közhangulat. Beismerte, hogy hallani sem
akart volna bekekötesröl a zürannosszal, ha az nem rántotta volna magával Spártát
is a pusztuläsba. (2) De mivel csak e tekintelyes väros romläsa ärän dönthettek
volna meg a fürannosz hatalmát, tanácsosabbnak látszott, ha meghagyják őt a
helyén — miután kihúzták a méregfogát, és szinte minden erejétől megfosztották,
hogy ne árthasson többé senkinek -, (3) semmint hogy hagyják a várost bele¬
halni a túl kemény gyógykezelésbe és éppen a szabadság visszanyerése közben
elpusztulni.
(4) A múlt eseményeit felidéző szavaihoz hozzáfűzte: Az a szándéka, hogy
visszatér Itáliába, és magával viszi egész seregét is. (5) Tíz napon belül hallani
fogják a hírt, hogy Démétriaszból és Khalkiszból kivonta a helyőrséget. Az
Akrokorinthoszt pedig most, a szemük láttára fogja kiüríteni és átadni az akhá¬
joknak, (6) hogy mindenki meggyőződhessen róla, a rómaiak szokása-e a hazu¬
dozás, vagy inkább az aitóloké, akik széltében hirdették, milyen kár volt a római
népre bízni szabadságuk ügyét, mert Hellasz csak új urakat kapott a makedónok
helyett. (7) De az aitólok sohasem mérlegelték sem szavaikat, sem cselekedete¬
iket. A többi várost azonban figyelmezteti, hogy barátaikat ne szavaik, hanem
tetteik alapján ítéljék meg, mert így tudhatják meg, kiben bízhatnak, kiben nem.
(8) Mértékkel éljenek a szabadsággal, amely helyes arányban vegyítve egészséges
az egyén és a közösség számára egyaránt, de ha túlzásba viszik, nemcsak máso¬
kat nyom el, de saját birtokosai számára is irányíthatatlan, pusztító erővé válik.
(9) A városokban a vezetők és a rendek törekedjenek az együttműködésre, és az
összes város tartsa szem előtt mindannyiuk közös érdekeit. Ha egyetértenek,
sem kiräly, sem zürannosz nem birhat el velük; (10) de a széthúzás és a belviszály
teljesen kiszolgáltatja őket a rájuk leselkedőknek, mert a belső versengésben
alulmaradó érdekcsoport inkább külső támogatást keres, de nem enged polgár¬
társainak. (11) A görögöknek most már maguknak legyen gondjuk rá, hogy
megvédjék és megőrizzék idegen fegyverekkel kivívott, mások becsületessége
révén visszanyert szabadságukat, hadd lássa a római nép, hogy méltók voltak a
felszabadulásra, és ajándéka jó kezekbe került.
189