el. (2) Tiszttársa, Marcus Porcius Cato ezekben a napokban tartotta meg dia¬
dalmenetét hispániai győzelmeiért. A diadalmenetben 25 000 font nyers ezüs¬
töt, 123 000 ezüstbigazust, 540 000 oscai ezüstpénzt és 1400 font aranyat vittek.
(3) Katonái között fejenként 270 bronzpénzt osztott szét a zsákmányból, a lo¬
vasok ennek háromszorosát kapták.
(4) Tiberius Sempronius consul, miután megérkezett provinciájába, először a
boiusok területére hatolt be légióival. Boiorix, a törzs ekkori fejedelme két fivé¬
re segítségével egész népét feltüzelte egy újabb háborúra. Iáborát nyílt terepen
állította fel, hogy ezzel is megmutassa: ha az ellenség behatol a területére, ő
azonnal felveszi velük a harcot. (5) A consul az ellenség létszámát és elszántságát
látva futárt küldött tiszttársához, hogy legyen szíves, sürgősen csatlakozzon
hozzá; ő igyekszik valahogy elhúzni az időt, amíg meg nem érkezik. (6) Amiért
a consul halogató taktikához folyamodott, ugyanazért siettették az ütközetet a
gallok — nem is szólva arról, hogy az ellenség habozása csak növelte harci ked¬
vüket —, hogy döntésre vihessék a dolgot, mielőtt a consulok egyesítenék serege¬
iket.
(7) Két napig azonban beérték azzal, hogy harcra készen felsorakoztak, hátha
valaki kivonul ellenük. Harmadnap már a sáncok alá nyomultak, és minden
oldalról egyszerre megtámadták a római tábort. (8) A consul azonnal fegyverbe
kiáltotta katonáit, majd miután felfegyverkeztek, egy ideig még visszatartotta
őket, részben azért, hogy növelje az ellenség ostoba elbizakodottságát, részben
azért, hogy beossza, melyik kapun melyik csapat fog kitörni. (9) A két légió azt
a parancsot kapta, hogy a két oldalkapun át vonuljon ki; de a gallok már köz¬
vetlenül a kijáratnál zárt alakzatban állták el az útjukat. (10) Sokáig folyt a harc
a szűk helyen; nemcsak kardforgató jobbjukkal küzdöttek, hanem pajzsukkal és
testsúlyukkal feszültek neki az ellenségnek, és próbálták eltolni — (11) a róma¬
iak, hogy hadijelvényeikkel kijussanak a táborból, a gallok, hogy behatolhassanak
oda, vagy legalább megakadályozzák a rómaiak kitörését. (12) De a csatasorok
egyik irányba sem tudtak elmozdulni, amíg végül Ouintus Victorius, a II. légió
rangidős cenzuriója és Gaius Atinius, a IV. légió katonai éribunusa a kétségbeesett
küzdelemben gyakran alkalmazott módszerhez nem folyamodott: kiragadta a
hadijelvényt hordozója kezéből, és az ellenség közé dobta. (13) A jelvényért
megindult elkeseredett küzdelem során először a II. légió katonáinak sikerült
kitörniük a kapun.