Oldal 184 [184]
OCR
nulásának időpontjára, és a játékok védnökéül magát a fővezért kérték fel. (2) Számos okuk volt rá, hogy örömük megsokszorozódjon: visszakapták Spártából honfitársaikat, akiket előbb Nabisz, aztán nemrég Püthagorasz hurcolt el; (3) azok is visszatértek, akik akkor menekültek el, amikor Püthagorasz felfedezte összeesküvésüket, és megkezdte a vérengzést; oly hosszú idő után! megláthatták a szabadságot és felszabadítóikat, a rómaiakat, akik értük vállalták a háborút a zürannosz ellen. Ráadásul a Nemeai Játékok napján jelentette be a kikiáltó annak megerősítését, hogy az argosziak szabadok. (4) De amennyire boldogok voltak az akhájok, hogy Argosz ismét visszanyerte helyét az akháj szövetségben, annyira megkeserítette örömüket, hogy Spárta szolgasorban maradt, és a fürannosz fenyegető jelenléte nem szűnt meg. (5) Az aitölok fel is hánytorgatták ezt minden egyes gyűlésen. Philipposz ellen — mondták — addig nem ért véget a háború, amíg ki nem vonult az utolsó görög városból is. Bezzeg Spártát meghagyták a zürannosznak, (6) a város törvényes királyának;? aki járt is a római táborban, és a többi tekintélyes polgárnak pedig számkivetésben kell élnie. A római nép Nabisz zsarnokságának kiszolgálója lett. (7) Ouinctius visszavezette csapatait Argoszból Elateiába, ahonnan elindult a Spárta elleni hadjáratra. (8) Egyes történetírók szerint a fürannosz nem a városból kiindulva vívta a háborút, hanem tábort ütött a római táborral szemben, (9) és miközben itt sokáig késlekedett az aitól segédcsapatok érkezésére várva, a rómaiak végül megtámadták takarmányszállító katonáit, és rákényszerítették a döntő ütközetre. (10) Ebben vereséget szenvedett, elvesztette táborát is, és ekkor kért békét. Állítólag 14 000 embere esett el, és több mint 4000 került fogságba. 42. (1) Nagyjából egyszerre érkezett meg Rómába Titus Ouinctius beszámolója a Spárta elleni hadjáratról és Marcus Porcius consu/ levele Hispäniäböl. A senatus elrendelte, hogy mindkettőjük nevében három-három napos hálaadó ünnepet kell tartani. (2) Lucius Valerius consul, akinek a provinciájában beállt a nyugalom, miután a Litana-erdőség mellett szétverte a boius sereget," visszatért Rómába a választógyűlés megtartására. (3) Az ő elnökletével választották meg consulnak Publius Cornelius Scipio Africanust (másodszor) és Tiberius Sempronius Longust — ! Pontosan három év. ? Spárta királyi trónjára a /ürannoszok által száműzött Agészipolisz tartott igényt (lásd XXXIV. 26. 14, a hozzá fűzött jegyzettel). 3 Vö. XXXIV. 22. 1-2. 183
