Seite 182 [182]
OCR
kellett támadnia, a másodiknak a Diktünnaionnál," a harmadiknak az úgynevezett Heptagoniainál — ezek mind nyílt, fallal nem védett helyek. (6) Miután a várost ekkora fenyegetés vette körül, a fürannosz először a hirtelen felharsanó kiáltások és a riasztó hírek hatására hol személyesen sietett a leginkább szorongatott helyekre, hol másokat küldött oda. (7) Később azonban, amikor már mindent elöntött a rémület, annyira eltompult az agya, hogy nem tudott sem használható utasításokat adni, sem másokra hallgatni, és nemcsak az ötletekből fogyott ki, de alig volt magánál. 39. (1) A spártaiak kezdetben a szűk bejáratoknál feltartóztatták a rómaiakat, és egyszerre három arcvonaluk harcolt különböző irányban. Aztán a küzdelem, ahogy fokozódott, egyre egyenlőtlenebbé is vált. (2) A spártaiak hajítódárdákkal küzdöttek, amelyek ellen a rómaiaknak nagypajzsuk kiváló védelmet nyújtott, ráadásul a lövedékek egy része erőtlenül csapódott be, más része el sem ért a célig. (3) A szűk terepen és a nagy tolongásban ugyanis nemcsak hely nem volt, ahol a védők nekifuthattak volna a dárdahajításnak — márpedig ez adja a legnagyobb lendületet —, de még arra sem volt módjuk, hogy a lábukat akadálytalanul és szilárdan megvetve kíséreljék meg a dobást. (4) Így aztán a szemtől szembe elhajított lövedékek testet sohasem értek, a pajzsokban is csak ritkán akadtak meg. A magasabb pontokat körös-körül megszállva tartó spártaiak azért megsebeztek néhány rómait, (5) majd amikor azok előrenyomultak, váratlanul a háztetőkről is el-eltalálták őket nemcsak dárdákkal, de tetőcserepekkel is. (6) Erre pajzsukat a fejük fölé emelték, és olyan szorosan összezárták, hogy nemcsak a vaktában elhajított, de a kis távolságból közéjük célzott lövedékeknek sem hagytak rést, és teknősbéka-alakzatban nyomultak fölfelé. (7) Kezdetben a római és ellenséges katonákkal zsúfolt szűk sikátorok egy darabig feltartották őket, de miután az ellenséget lépésről lépésre visszaszorítva a város egyik tágabb utcáján értek, támadásuk lendületét nem lehetett többé megállítani. (8) A spártaiak megfutottak, és fejvesztetten menekültek a magasabb helyekre, Nabisz pedig pánikba esett, mintha a várost már el is foglalták volna, és csak arra gondolt, hogy ő maga merre juthatna ki. (9) Püthagorasz volt az, aki egyébként is vezérhez méltó lélekjelenlétről és felelősségtudatról tett tanúbizonyságot, és most is egyedül ő akadályozta meg a város elfoglalását: parancsot adott, hogy gyújtsák fel a fal mellett álló épületeket. (10) Ezek pillanatok alatt lángba borultak, hiszen akik máskor oltani szokták a tüzet, most inkább még szították is. (11) A tetők rádőltek a rómaiakra, a cserépdarabokat és a szenesedő ! Apollón, illetve az Artemisszel azonosított Diktünna szentélyénél. 181
