Seite 182 [182]
kellett támadnia, a másodiknak a Diktünnaionnál," a harmadiknak az úgyneve¬
zett Heptagoniainál — ezek mind nyílt, fallal nem védett helyek.
(6) Miután a várost ekkora fenyegetés vette körül, a fürannosz először a hir¬
telen felharsanó kiáltások és a riasztó hírek hatására hol személyesen sietett a
leginkább szorongatott helyekre, hol másokat küldött oda. (7) Később azonban,
amikor már mindent elöntött a rémület, annyira eltompult az agya, hogy nem
tudott sem használható utasításokat adni, sem másokra hallgatni, és nemcsak
az ötletekből fogyott ki, de alig volt magánál.
39.
(1) A spártaiak kezdetben a szűk bejáratoknál feltartóztatták a rómaiakat, és
egyszerre három arcvonaluk harcolt különböző irányban. Aztán a küzdelem,
ahogy fokozódott, egyre egyenlőtlenebbé is vált. (2) A spártaiak hajítódárdákkal
küzdöttek, amelyek ellen a rómaiaknak nagypajzsuk kiváló védelmet nyújtott,
ráadásul a lövedékek egy része erőtlenül csapódott be, más része el sem ért a
célig. (3) A szűk terepen és a nagy tolongásban ugyanis nemcsak hely nem volt,
ahol a védők nekifuthattak volna a dárdahajításnak — márpedig ez adja a legna¬
gyobb lendületet —, de még arra sem volt módjuk, hogy a lábukat akadálytalanul
és szilárdan megvetve kíséreljék meg a dobást. (4) Így aztán a szemtől szembe
elhajított lövedékek testet sohasem értek, a pajzsokban is csak ritkán akadtak
meg. A magasabb pontokat körös-körül megszállva tartó spártaiak azért meg¬
sebeztek néhány rómait, (5) majd amikor azok előrenyomultak, váratlanul
a háztetőkről is el-eltalálták őket nemcsak dárdákkal, de tetőcserepekkel is.
(6) Erre pajzsukat a fejük fölé emelték, és olyan szorosan összezárták, hogy
nemcsak a vaktában elhajított, de a kis távolságból közéjük célzott lövedékeknek
sem hagytak rést, és teknősbéka-alakzatban nyomultak fölfelé.
(7) Kezdetben a római és ellenséges katonákkal zsúfolt szűk sikátorok egy
darabig feltartották őket, de miután az ellenséget lépésről lépésre visszaszorítva
a város egyik tágabb utcáján értek, támadásuk lendületét nem lehetett többé
megállítani. (8) A spártaiak megfutottak, és fejvesztetten menekültek a magasabb
helyekre, Nabisz pedig pánikba esett, mintha a várost már el is foglalták volna,
és csak arra gondolt, hogy ő maga merre juthatna ki. (9) Püthagorasz volt az,
aki egyébként is vezérhez méltó lélekjelenlétről és felelősségtudatról tett tanú¬
bizonyságot, és most is egyedül ő akadályozta meg a város elfoglalását: parancsot
adott, hogy gyújtsák fel a fal mellett álló épületeket. (10) Ezek pillanatok alatt
lángba borultak, hiszen akik máskor oltani szokták a tüzet, most inkább még
szították is. (11) A tetők rádőltek a rómaiakra, a cserépdarabokat és a szenesedő
! Apollón, illetve az Artemisszel azonosított Diktünna szentélyénél.
181