szemeim láttára"! Milyen mészárlást csaptál te magad, amikor már majdnem
Spárta területére értem?? (12) Rajta, vezettesd elő bilincsbe verve azokat, akiket
a gyűlésen elfogattál, és minden polgár füle hallatára kijelentetted, hogy fogság¬
ban fogod őket tartani; hadd lássák szerencsétlen szüleik, hogy élnek, és alapta¬
lanul gyászolják őket!
(13) »Es ha mindez valóban í így történt, nektek, rómaiak, mi közötök hozzárc
Ezt mondanád Hellasz felszabadítóinak?" Ezt mondanád azoknak, akik átkeltek
a tengeren, háborút viseltek szárazon és vízen, hogy felszabadíthassák Hellaszt?
(14) "De - mondod - kimondottan titeket és a veletek kötött barátságot és
szövetséget nem sértettem meg.x Hányszor bizonyítsam rád, hogy igenis meg¬
sértetted? De nem szaporítom a szót, csak a lényeget foglalom össze. (15) Nos,
mivel lehet megsérteni a barátságot? Nemde leginkább két dologgal: ha szö¬
vetségeseimet ellenségednek tekinted, és ha szövetséget kötsz ellenségeimmel.
(16) Te mindkettőt elkövetted. Ahhoz képest, hogy szövetségesünk voltál, fegy¬
veres erővel elfoglaltad a velünk szövetséges Messzénét, amelyet ugyanolyan
jogállással fogadtunk barátságunkba, mint Spärtät.® (17) Ellenségünkkel,
Philipposszal pedig nemcsak szövetségre, hanem — isten ments! — hadvezére,
Philoklész közvetítésével még rokonságra is léptél." (18) Sőt, mintha háborút
folytatnál ellenünk, kalózhajóiddal veszélyeztetted a tengert a Malea körül, és
jóformán több római polgárt ejtettél fogságba vagy öltél meg, mint Philipposz.
(19) A hadseregünknek utánpótlást szállító hajók számára még Makedónia
partvidéke is biztonságosabb volt, mint Malea hegyfoka. (20) Úgyhogy nagyon
kérlek, ne emlegesd a szövetségi hűséget és jogokat, hagyd a néppárti szónok¬
latokat, és beszélj úgy, mint Zürannosz és ellenség!"
33.
(1) Ezután Arisztainosz szólalt meg: hol intette, hol már-már kérlelte Nabiszt,
hogy amíg lehet, amíg itt az alkalom, mentse magát és vagyonát. (2) Azután név
szerint felsorolta a szomszédos városok Zürannoszait, akik lemondtak hatalmuk¬
ról, visszaadták népüknek a szabadságot, és aggastyánéveiket polgártársaik között
élték le, biztonságban, sőt megbecsüléstől övezve.
(3) Ezek a beszédek hangzottak el a két fél részéről, amikor a tárgyalásnak
vége szakadt, mert már-már rájuk esteledett. Másnap Nabisz kijelentette, hogy