Page 173 [173]
sze a tengertől, elhatározta, hogy teljes haderejével ostrom alá veszi a várost.
(3) Gütheion akkoriban igen erős volt, egyrészt polgárainak és egyéb lakóinak
nagy száma miatt, másrészt mert el volt látva mindenféle hadifelszereléssel.
(4) Quinctius nagy fába vágta a fejszéjét, de éppen a legjobbkor sietett segítsé¬
gére Eumenész király és a rhodoszi hajóhad.
(5) Összevonták a három hajóhad tengerészeit, és ez a roppant sereg néhány
nap alatt elvégzett minden munkát, amire a szárazföld és a tenger felől egyaránt
jól erődített város ostromához szükség volt. (6) Teknősbékákat vittek a falak alá,
amelyek alatt aknákat kezdtek ásni, és a faltörő kosok is működésbe léptek. Sűrű
ütéseiktől összeomlott az egyik torony, és zuhanás közben ledöntötte a környe¬
ző falrészt is. (7) A rómaiak, hogy a védtelenné vált helyről elvonják az ellenség
figyelmét, egyszerre próbálták kierőszakolni a bejutást az öböl felől, ahol simább
volt a terep, és az omlás következtében megnyílt úton. (8) Kis híján be is törtek
az ostromlott helyeken, de támadásuk lendületét visszafogta a felcsillanó remény,
hogy a város megadja magát, majd ennek gyors meghiúsulása.
A város élén két egyenlő hatalmú parancsnok állt, Dexagoridasz és Gorgópasz.
(9) Dexagoridasz üzent a római /egazusnak, hogy át akarja adni a várost. Csak¬
hogy amikor már az átadás idejében és módjában is megállapodtak, Gorgópasz
megölette az árulót, és miután egyedül maradt, még elszántabban védte a várost.
(10) Az ostrom folytatása még nehezebbé vált, ám ekkor megérkezett Titus
Quinctius 4000 válogatott katonával. (11) Amikor felsorakoztatott arcvonala
megjelent a vártól nem messze álló egyik dombtető szegélyén, a másik oldalon
pedig ostromművei felől Lucius Ouinctius indult támadásra szárazon és vízen,
(12) reménytelen helyzete végül Gorgópaszt is arra az elhatározásra kényszerí¬
tette, amelyért vezértársát halállal büntette. (13) Azzal a feltétellel, hogy a várost
védő katonákkal együtt szabadon elvonulhat, átadta a várost Ouinctiusnak.
(14) Még mielőtt Gütheiont átadták volna, Püthagorasz, az Argoszban hát¬
rahagyott parancsnok a város védelmének feladatát a pellanai Timokratészre
ruházta, majd 1000 zsoldos katonával és 2000 argoszival elvonult Nabiszhoz
Spártába.
30.
(1) Nabiszt kezdetben megrémítette a római hajóhad érkezése és a tengerparti
városok meghódolása, de azután megnyugodott, és egy kicsit még reménykedni
is kezdett, amiért emberei megtartották Gütheiont. (2) De amikor meghallotta,
hogy ezt a várost is átadták a rómaiaknak, belátta, hogy mivel a szárazföldön
teljesen körülzárta az ellenség, így nem maradt reménye, és most a tengertől is
végleg elvágták, (3) engednie kell a szerencsének. Először hírnökpálcás követet
küldött az ellenséges táborba, hogy kiderítse, hajlandóak-e követeit fogadni.
172