Seite 168 [168]
OCR
Hellasz soha nem lesz szabad, amíg Démétriaszban, Khalkiszban és Korinthoszban megszálló haderő tartózkodik —; (10) most pedig Argoszt és Nabiszt használják ürügynek, hogy Hellaszban maradhassanak hadseregükkel együtt. Szállítsák át légióikat Itáliába, (11) és az aitólok megígérik, hogy Nabisz vagy megállapodás alapján, önszántából vonja ki helyőrségét Argoszból, vagy ők fogják fegyverrel kényszeríteni, hogy alkalmazkodjon egész Hellasz közös akaratához. 24. (1) Ezek a hencegő szavak először Arisztainoszt, az akhájok szzrazégoszát ingerelték válaszra. (2) , A Legjobb és Leghatalmasabb Zeusz és Héra Királynő, Argosz védelmezője! óvjon meg attól — mondta —, hogy ezért a városért a spártai Zürannosz és az aitól útonállók marakodjanak, és olyan választás elé kerüljön, hogy még rosszabbra fordulhat a sorsa, ha ti visszaszerzitek, mint amikor a türannosz elfoglalta. (3) Ettől a rablóbandától, Titus Ouinctius, a közöttünk fekvő tenger sem véd meg bennünket; mi lesz velünk, ha a Peloponnészosz szívében szereznek maguknak hídfőállást? Ezek csak nyelvük szerint görögök és csak külsőre emberek, (4) de elvadultabb erkölcsök és szokások szerint élnek, mint bármelyik barbár, sőt, mint a ragadozó vadállatok! Ezért arra kérünk benneteket, rómaiak, hogy vegyétek vissza Nabisztól Argoszt, és Hellaszban teremtsetek olyan rendet, hogy távozásotok után az aitólok garázdálkodásával szemben is biztosítva legyünk! (5) Miközben mindenki egyfolytában az aitólok ellen háborgott, a római vezér így szólt: Válaszolt volna az aitólok szavaira, ha nem látná, mennyire ellenséges velük szemben minden résztvevő; így azonban az ő feladata az indulatok lecsillapítása, nem pedig felkorbácsolása. (6) Ezért a rómaiakról és az aitólokról elhangzott legutóbbi véleményhez nem is fűz semmit, és csak arról kéri a nyilatkozatukat, hogy háborút indítsanak-e Nabisz ellen, ha nem hajlandó Argoszt visszaadni az akhájoknak. (7) Miután mindannyian a háború mellett szavaztak, felszólította őket, hogy minden város saját lehetőségeihez mérten küldjön segédcsapatokat. Az aitólokhoz még követet is küldött, nem mintha bármi eredményt remélt volna, inkább azért, hogy leplezetlenül feltárják szándékaikat — így is lett. 25. (1) A katonai íridunusoknak parancsot adott, hogy rendeljék ide a sereget Elateiából. (2) Ugyanezekben a napokban adott választ Antiokhosz szövetségkö! Livius szövegében az istennevek római megfelelői (Iuppiter és Iuno) szerepelnek, a rómaiak számára megszokott kultikus jelzőkkel. 167
