Seite 168 [168]
Hellasz soha nem lesz szabad, amíg Démétriaszban, Khalkiszban és Korinthosz¬
ban megszálló haderő tartózkodik —; (10) most pedig Argoszt és Nabiszt használ¬
ják ürügynek, hogy Hellaszban maradhassanak hadseregükkel együtt. Szállítsák
át légióikat Itáliába, (11) és az aitólok megígérik, hogy Nabisz vagy megállapo¬
dás alapján, önszántából vonja ki helyőrségét Argoszból, vagy ők fogják fegy¬
verrel kényszeríteni, hogy alkalmazkodjon egész Hellasz közös akaratához.
24.
(1) Ezek a hencegő szavak először Arisztainoszt, az akhájok szzrazégoszát inge¬
relték válaszra. (2) , A Legjobb és Leghatalmasabb Zeusz és Héra Királynő,
Argosz védelmezője! óvjon meg attól — mondta —, hogy ezért a városért a spár¬
tai Zürannosz és az aitól útonállók marakodjanak, és olyan választás elé kerüljön,
hogy még rosszabbra fordulhat a sorsa, ha ti visszaszerzitek, mint amikor a
türannosz elfoglalta. (3) Ettől a rablóbandától, Titus Ouinctius, a közöttünk
fekvő tenger sem véd meg bennünket; mi lesz velünk, ha a Peloponnészosz
szívében szereznek maguknak hídfőállást? Ezek csak nyelvük szerint görögök
és csak külsőre emberek, (4) de elvadultabb erkölcsök és szokások szerint élnek,
mint bármelyik barbár, sőt, mint a ragadozó vadállatok! Ezért arra kérünk ben¬
neteket, rómaiak, hogy vegyétek vissza Nabisztól Argoszt, és Hellaszban teremt¬
setek olyan rendet, hogy távozásotok után az aitólok garázdálkodásával szemben
is biztosítva legyünk!
(5) Miközben mindenki egyfolytában az aitólok ellen háborgott, a római
vezér így szólt: Válaszolt volna az aitólok szavaira, ha nem látná, mennyire el¬
lenséges velük szemben minden résztvevő; így azonban az ő feladata az indula¬
tok lecsillapítása, nem pedig felkorbácsolása. (6) Ezért a rómaiakról és az aitó¬
lokról elhangzott legutóbbi véleményhez nem is fűz semmit, és csak arról kéri
a nyilatkozatukat, hogy háborút indítsanak-e Nabisz ellen, ha nem hajlandó
Argoszt visszaadni az akhájoknak.
(7) Miután mindannyian a háború mellett szavaztak, felszólította őket, hogy
minden város saját lehetőségeihez mérten küldjön segédcsapatokat. Az aitólok¬
hoz még követet is küldött, nem mintha bármi eredményt remélt volna, inkább
azért, hogy leplezetlenül feltárják szándékaikat — így is lett.
25.
(1) A katonai íridunusoknak parancsot adott, hogy rendeljék ide a sereget Ela¬
teiából. (2) Ugyanezekben a napokban adott választ Antiokhosz szövetségkö¬
! Livius szövegében az istennevek római megfelelői (Iuppiter és Iuno) szerepelnek, a rómaiak
számára megszokott kultikus jelzőkkel.
167