Page 154 [154]
nánk a sereg kiegészítésére, nem voltak tengerészeink a hajóhad fenntartására,
üres volt a kincstár. Még rabszolgákat is olyan feltétellel vásároltunk fel katonai
szolgálatra, hogy vételárukat gazdáik majd a háború befejezése után kapják meg."
(13) Ugyanilyen fizetési határidővel vállalták az állami bérlők, hogy gondoskod¬
nak a gabona és a háborúhoz szükséges egyéb áruk szállításáról." Magunk adtunk
rabszolgákat az evezők mellé, ki-ki vagyona arányában, és a zsoldjukról is mi
gondoskodtunk.? (14) A senatorok kezdeményezését követve minden aranyun¬
kat és ezüstünket felajánlottuk a köz számára; az özvegyek és árvák az állam¬
kincstárnál helyezték letétbe pénzüket. Megszabták azt is, hogy egy embernek
otthon mennyi tört aranya és ezüstje, mennyi vert eztist- és bronzpénze lehet.*
(15) Amikor ilyen idők jártak, matrónáinkat csak a drága ruhák és ékszerek
érdekelték, olyannyira, hogy ezt az Oppius-törvénnyel kellett korlátozni? Akkor,
amikor a senazus 30 napra korlátozta a gyász idejét, mivel mindegyik matróna
gyászolt, és ezért Ceres ünnepét nem lehetett megtartani?" (16) Ki ne látná be,
hogy ezt a törvényt az állam ínsége és nyomora írta, mert minden magánember
pénzét közcélra kellett fordítani, annyi időre, amíg fennáll az ok, amiért hozták?
(17) Hiszen ha minden időkre érvényesnek kell tartanunk mindazt, amit akkor
a senatus elhatározott és a nép jóváhagyott, miért adjuk vissza a polgárok köl¬
csönvett pénzét? (18) Miért rendelünk meg állami építkezéseket azonnali kész¬
pénzfizetés ellenében? Miért nem vásárolunk rabszolgákat katonai szolgálatra?
Miért nem mi, magánemberek állítunk evezősöket, mint akkoriban?
7.
(1) Minden más rend, minden ember érezheti, hogy az állam helyzete jobbra
fordult, csak hitveseitek ne élvezzék az általános béke és nyugalom gyümölcse¬
it? (2) Mi, férfiak biborban järunk, hisz biborszegélyt hord a f6tisztségviselé és
a pap; gyermekeink is biborszegélyes togat dltenek; a colonidk és municipiumok
tisztségviselőinek, itt Rómában pedig még a legalacsonyabb rangúaknak, az utcák
felügyelöinek® is megadjuk a bíborszegélyes tóga viselésének jogát, (3) sőt nem¬
csak életükben viselhetik e megtisztelő megkülönböztetést, de haláluk után ezzel
együtt hamvasztják el őket. Csak asszonyainkat akarjuk eltiltani a bíbor viselé¬
1 V6. XXII. 57. 11, XXIV. 18. 12.
2 Vo. XXIII. 48. 4-49. 4.
3 Vo. XXIV. 11. 7-9.
4 Vo. XXVI. 18. 14; 36.
5 Lásd XXII. 56. 4-5, a hozzá fűzött jegyzettel.
f Az utcák felügyelői Kr. u. 7-ben kapták meg a bíborszegélyes tóga viselésének jogát; a
hivatal korábbi történetéről nem sok információ áll rendelkezésünkre.
153