Oldal 149 [149]
egy törvény eltörlésével a többi tekintélyét is megrendítsétek. (5) Olyan törvény
nincs, amely mindenkinek egyformán kedvező volna; csak az a kérdés, hogy a
többség számára és az állam egészét tekintve hasznos-e. Ha ki-ki elteheti az
útból és megsemmisítheti a számára személy szerint kényelmetlen jogszabályo¬
kat, mire jó ezentúl egy törvényt az egész közösséggel elfogadtatni, ha nyomban
el is töröltetheti az, aki ellen irányul?
(6) Azért mégis szeretném hallani, mi késztette az előkelő asszonyokat arra,
hogy magukon kívül kirohanjanak az utcára, és majdhogynem a Forumon gyű¬
lésezzenek? (7) Talán az a céljuk, hogy kiválthassák Hannibal fogságába esett
szüleiket, férjüket, gyermekeiket, fivéreiket? Messze nincs már ilyen balszeren¬
csés helyzetben az állam, ne is legyen soha! De mégis, amikor így volt, ti akkor
megtagadtátok az asszonyok rokoni kötelességtudattól vezérelt kérését.! (8) Most
azonban nem a rokoni szeretet, nem is az övéikért érzett aggodalom miatt
gyűltek össze. Akkor talán a vallásos érzület miatt, hogy a frígiai Pesszinuszból
érkező Idai Anyát fogadják"? Miféle, legalábbis tisztesnek hangzó cél rejlik az
asszonyok mostani läzadäsa mögött? (9) »Hogy aranyban-biborban tündököl¬
hessünk - válaszolják —, hogy ünnepen és hétköznap egyaránt kocsikázhassunk
a Városban, mintegy diadalt ülve a legyőzött és eltörölt törvény, a tőletek elhó¬
dított és elragadott szavazatok fölött; hogy ne korlátozzátok többé költekezé¬
sünket és fényűzésünket.c
4.
(1) Gyakran hallhattátok, hogy rosszallom a nők, a férfiak, sőt nemcsak a ma¬
gánemberek, de a főtisztségviselők költekezését is, (2) és azt, hogy a polgárok
közössége két egymással ellentétes jellemhibában szenved. Ez nem más, mint a
kapzsiság és a pazarlás, a két istencsapása, amely minden nagy birodalomnak
vesztét okozta. (3) Minél jobbá és örvendetesebbé válik napról napra az állam
helyzete, minél jobban gyarapodik birodalmunk — hiszen már Hellaszban és
Kis-Ázsiában járunk," amelyek bőségesen kínálják a csábítóbbnál csábítóbb
élvezeteket, sőt rátesszük kezünket királyaik kincsére is —, annál inkább rettegek,
hogy nem mi hódítottuk meg ezeket, inkább fordítva. (4) Higgyétek el, a Szü¬
rakuszaiból idehurcolt szobrok valójában a Városunkra támadó ellenség hadi¬
! A cannaei csata után a senatus úgy döntött, hogy hozzátartozóik minden könyörgése
ellenére sem váltja ki az elfogott római katonákat (XXII. 61. 3).
2 Vö. XXIX. 14. 10-14.
3 Kis-Ázsia említése egyelőre szónoki túlzás, hiszen a rómaiak csak 190-ben kezdtek ott
hadműveleteket.
148