Page 145 [145]
össze a főtéren, és mindenki az állam első emberét kereste. Egyesek ráhibáztak
az igazságra, hogy száműzetésbe vonult, (11) mások úgy vélekedtek — és ezt
hangoztatták többen —, hogy a rómaiak tették el láb alól. Az arcokon különbö¬
ző érzelmeket lehetett megfigyelni, ahogy ebben a belső ellentétektől és pártvi¬
szályoktól megosztott városban várható is volt. Végül megérkezett a hír, hogy
Hannibalt Kerkinán látták.
49.
(1) A római követek közölték a karthágói államtanáccsal: A római atyáknak
biztos értesülésük van arról, hogy annak idején Philipposz királyt elsősorban
Hannibal bujtotta fel, hogy háborút indítson a rómaiak ellen, (2) most pedig
Antiokhoszhoz és az aitólokhoz küldött leveleket és futárokat, és Karthágó
fellázításán mesterkedik. Most is csak Antiokhoszhoz indulhatott, hisz addig
nem nyugszik, amíg világháborút nem robbant ki. (3) A karthágóiak ezt nem
hagyhatják büntetlenül, ha biztosítani akarják a rómaiakat, hogy ez nem az ő
akaratukból és állami döntés alapján történt. — (4) A karthágóiak azt felelték,
hogy mindent meg fognak tenni, amit a rómaiak elvárnak tőlük.
(5) Hannibal szerencsésen megérkezett Türoszba, ahol Karthágó alapítói! a
tisztelet mindenféle megnyilvánulásával fogadták a nagy hírű férfiút, mintha csak
második hazájába érkezett volna. De csak néhány napig maradt itt, aztán elhajó¬
zott Antiokheiába. (6) Itt az a hír fogadta, hogy a király már elutazott Kis¬
Ázsiába. Így csak a fiával? találkozhatott Daphnéban,? az ünnepi játékokon, aki
szívélyesen fogadta. Ezután késedelem nélkül továbbhajózott. (7) Epheszoszban
érte utol a királyt, aki még habozott, és nem tudott dönteni a római háború ügyé¬
ben; Hannibal érkezése azonban nagy mértékben hozzájárult, hogy végső elhatá¬
rozásra jusson.
(8) Az aitólok is ekkor idegenedtek el végleg a római szövetségtől, mivel a
senatus követeiket, akik első szerződésük alapján visszakövetelték Pharszaloszt,
Leukaszt és még néhány más várost, Titus Ouinctiushoz utasította.
! Természetesen nem maguk az alapítók, hanem azok kései leszármazottai. Az ókori
gondolkodásban egy-egy nép diakrón tekintetben is annyira egységet alkot, mintha
minden egyes tagja a nép történetének minden pillanatában jelen lett volna.
? Az ifjabb Antiokhosszal.
3: Antiokheia egyik külvárosa, ahol a királyi vadaskert és több szentély kapott helyet.
144