Oldal 137 [137]
39.
(1) Ekkortájt történt, hogy Lucius Cornelius, akit a senazus küldött, hogy simít¬
sa el az Antiokhosz és Ptolemaiosz király között támadt viszálykodást, megállt
Szélümbriában, (2) és hogy a tíz megbízott közül Publius Lentulus, Publius
Villius és Lucius Terentius — az előbbi Bargüliából, az utóbbi kettő Ihaszoszról
—- Lüszimakheiába ment. Itt találkozott velük a Szélümbriából érkező Lucius
Cornelius, majd néhány nappal később odaért Antiokhosz is Ihrákiából.
(3) Az első találkozó a megbízottakkal, majd az azt követő vacsorameghívás
baráti és szívélyes hangulatban zajlott, de mihelyt a küldöttek megbízatásáról és
Kis-Ázsia jelenlegi helyzetéről kezdtek tárgyalni, magasra csaptak az indulatok.
(4) A rómaiak kertelés nélkül tudtára adták a királynak, hogy a senazus helytelení¬
ti minden lépését azóta, hogy hajóhadával kifutott Szíriából, és követelték, hogy
adja vissza Ptolemaiosznak mindazokat a városokat, amelyek annak uralma alatt
voltak. (5) Ami pedig azokat a városokat illeti — mondták —, amelyek Philipposz
birtokában voltak, majd Antiokhosz kerítette őket hatalmába, kihasználva az al¬
kalmat, hogy Philipposzt leköti a háború a rómaiakkal: (6) tűrhetetlen, hogy a
háború jutalmát, amiért a rómaiak évek hosszú során át oly sok veszélyt és fára¬
dalmat vállaltak szárazon és vízen, most Antiokhosz élvezze. (7) De még ha a
rómaiak szemet hunyhatnának a király Kis- Ázsiába érkezése fölött, mondván, az
nem rájuk tartozik — az, hogy most már Európába is átkelt összes szárazföldi és
tengeri haderejével, mi egyéb, mint nyílt hadüzenet Rómának? Ő ezt nyilván akkor
is tagadná, ha Itáliába kelne át; csakhogy a rómaiak ezt nem fogják megvárni.
40.
(1) Antiokhosz erre így válaszolt: Furcsállja, hogy a rómaiakat ennyire érdekli, mit
tehet Antiokhosz király és mit nem, meddig lett volna joga előrenyomulni szára¬
zon és vízen, (2) de abba már nem gondolnak bele, hogy semmi közük Kis¬
Ázsiához, és éppoly kevés joguk van vizsgálat tárgyává tenni Antiokhosz kis-ázsiai
cselekedeteit, mint Antiokhosznak a római nép itáliai tetteit. (3) Ami Ptolemaioszt
illeti, akinek városait szerintük ő elfoglalta: ő a királlyal baráti viszonyban van, és
azon munkálkodik, hogy ezt a közeljövőben rokoni kapcsolattal is megerősítse.
(4) Philipposz balsorsán sem akart nyerészkedni; amikor pedig átkelt Európába,
nem a rómaiakkal szembeni ellenséges szándék vezette, hanem az, hogy úgy gon¬
dolja: a birodalom, amely egykor Lüszimakhoszé volt, majd a hadijog alapján le¬
győzőjére, Szeleukoszra szállt," az ő hatalma alá tartozik. (5) Miközben őseit egyéb
! Később, 193-ban V. Ptolemaiosz Epiphanész valóban feleségül vette Antiokhosz leányát,
Kleopatrat (XXXV. 13. 4), de az itt leírt események időpontjában Ptolemaiosz és Anti¬
okhosz között még nem született meg a béke.
? Lásd a XXXIII. 38. 1 jegyzetét.
136