Oldal 132 [132]
OCR
34. (1) Az Iszthmoszi Játékok befejezése után Ouinctius és a tíz megbízott fogadta a királyok, népek és városok követségeit. (2) Legelőször Antiokhosz király követei nyertek bebocsátást. Nagyjából ugyanazokat az alaptalan állításokat hangoztatták, mint azelőtt Rómában," (3) de most korántsem olyan homályos választ kaptak, mint akkor, amikor Philipposz veresége előtt még bizonytalan volt a helyzet. A rómaiak nyíltan felszólították a királyt, hogy vonuljon ki KisÁzsiának azokból a városaiból, amelyek korábban Philipposz vagy Ptolemaiosz király birtokában voltak; tartsa távol magát a szabad városoktól, és egyiket se zaklassa háborúval; minden görög városnak mindenütt biztosítani kell a szabadsághoz és békéhez való jogot. (4) Mindenekelőtt azonban arra szólították fel, hogy se ő maga ne keljen át Európába, se csapatokat ne küldjön oda. (5) Miután elbocsátották a király követeit, gyűlésbe hívták a városok és a népek küldötteit. Ez gyorsan lezajlott, mivel a tíz megbízott már csak az egyes városokról korábban meghozott döntést közölte. (6) A makedónok egyik törzse, az oreszták, akik elsőnek pártoltak el Philipposztól, visszakapták saját törvényeiket. Magnészia, Perrhaibia és Dolopia lakóit szintén szabadnak nyilvánították. (7) A thesszáliaiak szövetsége a szabadságon kívül megkapta a phthiótiszi akhájokat is, a phthiótiszi Ihébai és Pharszalosz kivételével. Az aitólokat, akik a szerződésre hivatkozva visszakövetelték maguknak Pharszaloszt és Leukaszt, utasították, hogy igényükkel forduljanak a senazushoz; (8) a korábban is hozzájuk tartozó Phókiszt és Lokriszt azonban a határozat tekintélyével is megtámogatva nekik ítélték. (9) Korinthoszt, Iriphüliát és a szintén peloponnészoszi Héraiát visszaadták az akhájoknak. (10) A tíz megbízott Oreoszt és Eretriat Attalosz fiának, Eumenész királynak akarta adni, de mivel ezzel Ouinctius nem értett egyet, ebben az egyetlen ügyben a senazfusra hagyták a döntést. A senatus ezeknek a városoknak és velük együtt Karüsztosznak is megadta a szabadságot. (11) Pleuratosznak ítélték Lükhnidoszt és a parthinoszokat — ez a két illír törzs eddig Philipposz uralma alatt volt." Amünandroszt illetően úgy rendelkeztek, hogy megtarthatja a háború folyamán Philipposztól elfoglalt erődöket. 35. (1) A gyűlés végeztével a tíz megbízott felosztotta egymás között a feladatokat, és elindultak, hogy ki-ki szabaddá nyilvánítsa a rábízott területen fekvő városokat. 3 Vö. XXXII. 20. 8-9. * A parthinoszok a 205-ös phoinikei beke ertelm&ben römai fennhatóság alatt voltak. Polübiosz párhuzamos helyén (XVIII. 47. 12-13) Parthosz név szerepel, amelynek a parthinoszokkal való azonosítása kétségbe vonható. 131
