Page 126 [126]
28.
(1) Elhatározták, hogy addig teszik el láb alól Brakhüllészt, a királypártiak ve¬
zetőjét, amíg számíthatnak a közelben a római haderőre. (2) Kilesték az alkalmat,
amikor Brakhüllész az állam által biztosított étkezés után ittasan tartott haza¬
felé néhány herélt kíséretében, akik a lakomán a népes vendégsereget szórakoz¬
tatták. (3) Ekkor hat fegyveres — három itáliai és három aitól — körülfogta és
megölte. A kísérői szétszaladtak, segítségért kiáltoztak, az egész város felbolydult,
az emberek fáklyákkal futkostak mindenfelé, a merénylők azonban kimenekül¬
tek a legközelebbi kapun.
(4) Kora hajnalban a nép, mintha gyűlést hirdettek volna, vagy kikiáltó hívta
volna össze őket, nagy számban gyűlt össze a színházban. (5) Azt hangoztatták
ugyan, hogy Brakhüllészt saját fajtalan kísérői ölték meg, de magában minden¬
ki gyanította, hogy Zeuxipposz volt a gyilkosság értelmi szerzője. (6) Egyelőre
úgy határoztak, hogy elfogják és kínvallatásnak vetik alá azokat, akik vele voltak.
(7) Amíg ezeket felkutatták, Zeuxipposz, hogy a gyanút elhárítsa magáról,
teljes nyugalommal megjelent a gyűlés előtt, és kijelentette: nagyot tévednek, ha
a szörnyű gyilkosság elkövetésével ezeket a férfiaknak is alig nevezhető lényeket
gyanúsítják. (8) Számos meggyőző érvet hozott fel állítása bizonyítására, így
többekkel sikerült elhitetnie, hogy ha bűnös lenne, nem mert volna kiállni a
tömeg előtt, és nem hozta volna szóba a gyilkosságot, amíg rá nem kényszerítik.
(9) Mások viszont biztosra vették: arcátlan módon maga megy elébe a vádnak,
hogy elterelje magáról a gyanút.
Nem sokkal később kínpadra vonták Brakhüllész ártatlan kísérőit,! és ezek,
mivel nem tudtak semmit, a közvélemény hatása alatt megnevezték Zeuxipposzt
és Peiszisztratoszt. Vallomásukból azonban nem derült ki, hogy honnan tudhat¬
nának bármit is. (10) Zeuxipposz egy bizonyos Sztratónidasszal együtt még az
éjszaka Tanagrába menekült, inkább saját lelkiismeretétől, mint a semmibe be
nem avatott emberek vallomásától rettegve. (11) Peiszisztratosz a vallomásokkal
mit sem törődve Ihébaiban maradt.
Zeuxipposznak volt egy szolgája, aki az egész ügyben üzenetvivőként és se¬
gítőként működött közre. Peiszisztratosz félelmében, hogy ez a szolga feljelen¬
ti, rákényszerítette, hogy valóban feljelentse. Levelet küldött Zeuxipposznak,
hogy tegye el láb alól a beavatott szolgát, (12) mert a tett végrehajtásában jó
segítőtársuk volt ugyan, de annak eltitkolására szerinte már kevésbé alkalmas.
Megparancsolta a futárnak, hogy a levelet mielőbb adja át Zeuxipposznak. (13)
A küldött azonban, mivel Zeuxipposzt nem tudta azonnal elérni, éppen ennek
! A görögöknél a rabszolgák tanúvallomása csak akkor számított bizonyító erejűnek, ha
kínvallatás útján jutottak hozzá.
125