Seite 114 [114]
nem merészkedtek le a síkságra, azt pedig sohasem hitte volna, hogy egészen
Kleónaiig kivonulnak. (8) Parancsot adott, hogy trombitaszóval hívják vissza a
táborból elszéledt embereket. Katonáit addig is fegyverbe szólította, majd a gyér
menetoszloppal kivonult a kapun, és felállította csatasorát a folyó fölött. (9)
Serege többi részének alig jutott ideje összegyűlni és felsorakozni, így aztán az
ellenség első rohamát sem bírta feltartóztatni.
(10) A makedónok közül voltak a legtöbben a helyükön, és ők veszélyeztették
a legtovább az ellenség győzelmét. (11) Végül, amikor a többiek megfutamodá¬
sa után fedezetlenül maradtak, a két ellenséges csatasor pedig kétfelől szoron¬
gatta őket — oldalról akönnyűfegyverzetűek, szemből a nagy- és kispajzsosok —,
reménytelen helyzetükben ők is meghátráltak, (12) majd az ellenség újabb
nyomására megfutamodtak, és többnyire fegyverüket is elhajítva, mivel táboru¬
kat úgysem tudták volna megvédeni, Korinthosz felé menekültek.
(13) Nikosztratosz a zsoldosokat küldte utánuk, a lovasokat és a thrák segéd¬
csapatokat pedig a Sziküón területét pusztítók ellen, és mindenütt nagy mészár¬
lást rendezett, talán még nagyobbat, mint az ütközetben. (14) Azok közül, akik
Pellénét és Phliuszt fosztották ki, egyesek rendezetlenül és mit sem sejtve tar¬
tottak visszafelé a táborba, így kerültek a sajátjaiknak vélt ellenséges előőrsök
kezébe; (15) mások a zűrzavarból megsejtették, hogy mi történt, minden irány¬
ban szétfutottak, és bolyongásuk közben a földművesek ütöttek rajtuk. (16) Ezen
a napon 1500-an estek el, és 300-an kerültek fogságba. Egész Akhaia nagy
félelemtől szabadult meg.
16.
(1) A künoszkephalai csata előtt Lucius Ouinctius összehívta Korkürára Akar¬
nania vezetőit, amely Hellasz népei közül egyedül maradt szövetségben a ma¬
kedónokkal, és legalább valami kezdeti haladást sikerült elérnie. (2) Főként két
okból tartottak ki a királlyal való barátság mellett. Az egyik népük vele született
hűsége, a másik az aitólokkal szembeni félelmük és gyűlöletük. (3) Az akarnanok
gyűlést hívtak össze Leukaszba. Noha itt nem jelent meg az összes akarnaniai
törzs, és még akik jelen voltak, azok sem tudtak megegyezni, vezető embereik
és főtisztségviselőik mégis elérték, hogy magánemberekként határozatot hoz¬
zanak a rómaiakkal való szövetségkötésről.! (4) Ezért minden távollévő megne¬
heztelt. Miközben a szövetség tagjai ezen zúgolódtak, a Philipposz által oda¬
! Livius kifejezése (privatum decretum) valószínűleg arra utal, hogy a jelenlévő küldöttek
nem szavazhatták meg érvényesen a határozatot városaik nevében - talán mert az igennel
szavazó városok csak a gyűlésen képviselték a többséget, de a szövetség egészét tekintve
nem -, ezért csak magánemberekként, afféle véleménynyilvánító szavazáson mondtak
igent a szövetségre.
113