Page 108 [108]
Za őket,! és karddal küzdjenek. (14) Egyszersmind, hogy csatasorát ne legyen
könnyű áttörni, az arcvonal felét leemelte, és a mélységét kettőzte meg úgy, hogy
megnövelte az egységek kiterjedését befelé, így arcvonala inkább mély volt, mint
széles. Az egységeknek pedig megparancsolta, hogy tömörüljenek össze, zár¬
kózzon férfi a férfihoz, pajzs a pajzshoz.?
9.
(1) Ouinctius beengedte a hadijelvények és egységek közé azokat, akik eddig
harcoltak, majd trombitaszóval jelt adatott. (2) Azt mondják, nem sok példa volt
rá, hogy a csata kezdetén ilyen hatalmas erővel harsanjon fel a csatakiáltás; most
ugyanis egyszerre hangzott fel mindkét sereg kiáltása, nemcsak a már harcoló¬
ké, hanem a tartalékosoké és azoké is, akik éppen most indultak az ütközetbe.
(3) A király a jobbszárny élén már-már győzelmet aratott, főként a terep segít¬
ségével, mert a magaslatokról harcolt. A balszárnyon, ahová épp ekkor érkezett
meg a phalanx utóvédet alkotó része, nagy felfordulás uralkodott. (4) A. cent¬
rumban a jobbszárnyhoz közelebb álló csapatok csak álltak és nézték az ütkö¬
zetet, mint valami látványosságot, amelyhez semmi közük.
(5) Az imént érkezett, inkább menetoszlopot, mint csatasort alkotó phalanx,
amely inkább menetelésre volt felkészülve, mint harcra, éppen most jutott fel a
hegyhátra. (6) Ezek ellen indított támadást Ouinctius, még mielőtt felfejlődtek
volna, noha látta, hogy a jobbszárnyon? hátrálnak az emberei. Arra számított,
hogy ha a sereg egy részét visszavetik, az a többieket is magával sodorja. Először
az elefántokat küldte az ellenségre. (7) Az eredmény egyértelmű volt. A make¬
dónok már a hatalmas állatok keltette első rémület hatására azonnal futásnak
eredtek. Míg a többi római a menekülők nyomába eredt, (8) az egyik katonai
tribunus hirtelen ötlettől vezérelve mintegy 20 jelvényre való katona élén elvált
bajtársainak attól a részétől, amelynek győzelme már kétségtelennek látszott, és
rövid kerülő utat téve hátba támadta az ellenséges jobbszárnyat. (9) Nincs olyan
hadsereg, amelyet ne zavart volna meg ez a hátulról jövő támadás, (10) de az
ilyen esetben egyébként is általános zűrzavart még növelte, hogy a nehezen
mozgó makedón $/alanx nem tudott visszakanyarodni, de a vele szemközt álló
ellenség sem adott erre lehetőséget, amely az előbb még meghátrált előttük, most
! Livius itt félreérti a forrásául szolgáló Polübiosz (XVIII. 24. 9) görög szövegét, ahol nem
a lándzsa letételéről, hanem az eddig a vállukon vitt lándzsa előreszegezéséről van szó.
? A megfogalmazás egy híres Homérosz-hely hatását mutatja (Midsz XII. 131: »PajZs
pajzsot, sisak ért sisakot, hős férfiu férfit" — Devecseri Gábor fordítása), amelynek Vergilius
Aeneisében is megvan a párhuzama (X. 361).
: Ez római szemszögből valójában a balszárny (vö. XXXIII. 8. 3., Polübiosz XVIII. 25. 4).
107