Seite 106 [106]
7.
(1) Philipposz sietni akart a meneteléssel — egyáltalán nem riasztotta vissza ettől
az eső után leereszkedő ködfelhő —, ezért kiadta a parancsot az indulásra. (2) De
olyan sűrű köd fedte el a napot, hogy a jelvényhordozók nem látták az utat, sem
a katonák a jelvényeket, így a menetoszlop rendje felbomlott, miközben min¬
denki a bizonytalan kiáltásokat követte, mintha éjszaka keresné az utat. (3)
Átkeltek a Künoszkephalai nevű dombvidéken, itt erős gyalogos és lovas előőr¬
söt hagytak, majd tábort ütöttek.
(4) A római vezér nem mozdult ugyan Ihetideionnál álló táborából, de tíz
lovaszurmát és 1000 gyalogost küldött ki az ellenség felkutatására, azzal a figyel¬
meztetéssel, hogy óvakodjanak minden orvtámadástól, mert ilyen ködös időben
még a nyílt terep sem biztonságos. (5) Amikor ezek odaértek a megszállt ma¬
gaslatokhoz, nem történt semmi: mintha mindkét fél megbénult volna a köl¬
csönös félelemtől. Később azonban, miután hírnököket küldtek vissza a táborba
a vezérükhöz, és a váratlan látvány okozta első ijedelmük lecsillapodott, nem
vártak tovább az összecsapással.
(6) A csata néhány előrerontó katona küzdelmével kezdődött, majd tovább¬
terjedt, ahogy a többiek a visszavertek segítségére siettek. A komoly hátrányban
lévő rómaiak egyik futárt a másik után küldték vezérükhöz, hogy bajban vannak,
(7) mire két katonai zribunus vezetésével 500 lovas és 2000 gyalogos sietett a
segítségükre — nagyrészt aitólok —, és ez helyrebillentette a csata mérlegét. (8)
Ezzel megfordult a hadiszerencse, és most már a szorongatott makedónok
kértek futárok útján segítséget királyuktól. Ő azonban a katonák nagy részét
minden fegyvernemből elküldte takarmányért, hiszen aznap a mindent elborí¬
tó köd miatt a legkevésbé sem számított ütközetre. Jó ideig csak kapkodott
fűhöz-fához, nem tudva, mitévő legyen. (9) A futárok azonban nem hagytak
nyugtot neki. Ekkor már a köd is felszállt a hegyormokról, és látni lehetett a
legmagasabb csúcsra felszorított makedónokat, akik inkább a terepben, mint
fegyvereikben találtak oltalmat. (10) Ekkor Philipposz úgy vélte, bármi történ¬
jék is, vállalnia kell a döntő ütközetet, hogy el ne veszítse serege védtelenül
maradt részét. (11) Odaküldte Athénagoraszt, a zsoldosok vezérét a makedón
és thesszáliai lovassággal és — a thrákokat kivéve — az összes segédcsapattal. (12)
Amint ezek odaértek, leszorították a hegyhátról a rómaiakat, akik meg sem
álltak, amíg le nem értek a völgybe, ahol már egyenletesebb volt a terep. (13)
Hogy visszavonulásuk nem változott fejvesztett meneküléssé, azt főként annak
köszönhették, hogy az aitól lovasság fedezte őket. Az övék volt akkoriban Hellasz
legkiválóbb lovassága, noha gyalogságuk elmaradt a szomszédaiké mögött.
105