Seite 104 [104]
ott is derekasan helytállt, és sík terepen, szabályos ütközetben nem is lehet le¬
győzni soha.
(4) 16 000 embere volt, a birodalom teljes hadereje. Ehhez járult 2000 kis¬
pajzsos, az ugynevezett pe/tdsok, szintén 2000-2000 thrák és illír — a trallisz nevű
népből —, (5) ezenkívül vegyes eredetű zsoldos segédcsapatok, mintegy 1500 főnyi
gyalogos és 2000 lovas. Ezekkel a csapatokkal várta a király az ellenséget. (6)
A római sereg hasonló létszámú volt, csak a lovassági fölényt biztosította szá¬
mára az aitólok érkezése.
5.
(1) Ouinctius a phthiótiszi Ihébai közelébe helyezte át táborát abban a remény¬
ben, hogy Timón, az egyik tekintélyes polgár elárulja neki a várost. Ezért néhány
lovas és könnyűfegyverzetű katona kíséretében a falak alá nyomult. (2) Remé¬
nyében azonban keservesen csalódott: nemcsak szembe kellett szállnia a kitörő
védőkkel, de komoly veszélybe is került volna, ha a táborból sebtében odahívott
gyalogosok és lovasok idejében segítségére nem sietnek. (3) Miután indokolat¬
lan reménye nem teljesedett be, egyelőre nem próbálkozott többet a várossal.
(4) Mivel pedig biztos értesüléseket kapott arról, hogy a király már Ihesszáliában
van, noha nem tudta pontosan, melyik területre vonult, katonáit szétküldte a
földekre, hogy vágjanak és faragjanak sánckarókat.
(5) Sánckarókat a makedónok és görögök is használtak, de nem törekedtek
arra, hogy ezeket kényelmesen szállíthatóak legyenek, és szilárdan meg lehessen
erősíteni velük a sáncot. (6) A kivágott fák túl nagyok és ágas-bogasak voltak
ahhoz, hogy a katonák fegyvereikkel együtt vinni tudják őket. Másrészt, ha
táboruk elejét ilyen karókkal kerítették el, az ezekből készült sáncot könnyű volt
lebontani. (7) A nagy fatörzsek ritkásan álltak egymás mellett, a sok erős ág
pedig jó fogást kínált, (8) így aztán egy-egy fatörzset két vagy legfeljebb három
fiatal katona is ki tudott rántani, ha nekiállt. Ha pedig kihúztak egyet, máris
kapu nagyságú nyílás támadt a helyén, amelyet nem volt mivel kitölteni. (9)
Ezzel szemben a rómaiak sima, általában kétágú sánckarókat vágnak, és legfel¬
jebb három-négy ágat hagynak meg rajtuk. Így a katona, ha a hátára dobja a
pajzsát, többet is kényelmesen el tud vinni belőlük. (10) A karókat olyan sűrűn
verik le egymás mellé, és úgy összefonják az ágaikat is, hogy át sem lehet látni,
melyik gallykorona melyik törzshöz tartozik. (11) Ezek az egymásba gabalyodott,
hegyes ágak nem hagynak helyet, hogy közéjük lehessen nyúlni. Így nem lehet
őket meghúzni, sőt még meg sem lehet fogni, (12) mivel az összefonódott ágak
kötelék gyanánt tartják meg egymást. Ha pedig mégiscsak sikerül kihúzni egy¬
egy karót, nem marad nagy rés a helyén, és könnyű egy másikkal pótolni.
103