magával provinciájába. (3) Ennek ellenére szinte az egész évet azzal töltötte,
hogy Cremona és Placentia lakóit visszakényszerítse co/oniájukba, ahonnan a
háborús események miatt elszéledtek.
(4) Míg Galliában ebben az évben váratlan nyugalom uralkodott, a Város
közelében kis híján rabszolgafelkelés tört ki. (5) A karthágói túszokat Setiában
őrizték. Minthogy előkelő szülők sarjai voltak, nagy rabszolgasereg vette őket
körül. (6) Ezeknek a száma még nagyobb lett, amikor közvetlenül az afrikai
háború befejezése után maguk a setiabeliek is jó néhány, ebből a népből szár¬
mazó hadifogoly rabszolgát vásároltak. (7) . . . miután összeesküdtek, ! küldötte¬
ket menesztettek maguk közül, hogy fellázítsák a rabszolgákat először Setia
környékén, majd Norba és Circeii vidékén. Az volt a szándékuk, hogy amikor
már mindent eléggé előkészítettek, a közeli napokban Setiában rendezendő
játékokon megtámadják a látványosságban elmerült népet, (8) és miután Setiát
a nagy vérontás és hirtelen felfordulás közepette hatalmukba kerítették, Norbát
és Circeiit is elfoglalja ... a rabszolgasereg.
Ez a szörnyű terv azonban feljelentés útján Rómában Lucius Cornelius Len¬
tulus városi praeror tudomására jutott." (9) Hajnal előtt két rabszolga jelent meg
nála, és sorban elmondtak neki mindent, hogy mi történt eddig, és ezután mire
készülnek. (10) A $raetor ezeket házában tartotta őrizetben, majd összehívta a
senatust, és itt ismertette a feljelentők vallomását. A senazus utasította őt, hogy
utazzon oda, göngyölítse fel és fojtsa el az összeesküvést. (11) Öt megbízott
kíséretében útra is kelt, és akivel csak találkozott a vidéken, azt mind kénysze¬
rítette, hogy esküdjön fel, ragadjon fegyvert és kövesse őt. (12) Miután ezzel a
rendkívüli sorozással mintegy 2000 embert szólított fegyverbe, de senkinek nem
árulta el útjuk célját, megérkezett Setiába. (13) Itt egykettőre elfogatta az ösz¬
szeesküvés vezetőit. A rabszolgák elmenekültek a városból, ő pedig embereket
küldött utánuk szerte a vidékre, hogy felkutassák őket. . . . (14) Nagy segítséget
nyújtott neki a két feljelentő rabszolga és egy szabad polgár. Ez utóbbi 100 000
stilyos bronzpénzt,’ a rabszolgäk fejenkent 25 000 bronzpenzt és a felszabadu¬
last kaptak jutalmul a senatustol, tulajdonosuknak pedig az ällamkincstärböl
utaltäk ki ellenerteküket.