tavaly maga Philipposz, aki azt ígérte, hogy háborút indít Nabisz ellen, így
próbálva ifjúságunkat elcsalni innen Euboiába, (11) de amikor látta, hogy mi
sem ezeket a csapatokat nem szavazzuk meg neki, sem a rómaiak elleni hábo¬
rúba nem akarunk belekeveredni, mindjárt elfeledkezett a szövetségről, amely¬
re most oly szemrehányóan hivatkozik, és otthagyott minket Nabisz és a spár¬
taiak prédájául.
(12) Sőt úgy vélem, Kleomedón szavai önmagukkal is éles ellenmondásba
kerültek. Lekicsinyelte a római háborút, mondván, ennek is ugyanaz lesz a vége,
mint az előzőnek, amelyet a rómaiak Philipposz ellen vívtak." (13) Akkor hát
miért is kéri Philipposz a távolból a mi segítségünket, ahelyett hogy személye¬
sen idejönne, és egyszerre védene meg minket, régi szövetségeseit Nabisztól és
a rómaiaktól? Méghogy minket? És azt miért hagyta, hogy Eretriát és Karüsz¬
toszt elfoglalják"? Vagy Thesszália sok-sok városát? (14) Vagy Lokriszt és Phó¬
kiszt? És most miért hagyja, hogy Elateiát ostromolják" Miért vonult vissza az
Épeiroszi-szorosból, az Aóosz folyó fölött lévő bevehetetlen állásaiból, és miért
tért vissza a megszállt szurdokból saját országa belsejébe? Kényszer alatt, féle¬
lemből vagy saját elhatározásából? (15) Ha saját elhatározásából hagyta ott
számtalan szövetségesét az ellenség martalékául, hogyan kifogásolhatja, ha a
szövetségesei is gondoskodnak saját biztonságukról? (16) Ha félelemből tette,
nézze el nekünk, hogy mi is félünk. Ha pedig azért hátrált meg, mert fegyveres
harcban legyőzték, akkor, Kleomedón, szerinted épp mi, akhájok tartóztatnánk
fel a rómaiak fegyveres erejét, amellyel szemben ti, makedónok sem voltatok
képesek helytállni?" Vagy inkább higgyük el neked, hogy a rómaiaknak ebben a
háborúban nincs több csapatuk, nagyobb erőik, mint korábban, és ne a saját
szemünknek higgyünk?
(17) Akkoriban a rómaiak csak egy hajóhaddal segítették az aitólokat, és nem
consuA vezetéssel és hadsereggel viseltek háborút. Akkor a Philipposszal szövet¬
séges tengerparti városokban rémület és zűrzavar uralkodott, viszont a száraz¬
földiek annyira biztonságban voltak a római fegyverektől, hogy Philipposz
nyugodtan fosztogathatta az aitólokat, hiába kérték a rómaiak segítségét." (18)
Most azonban a rómaiak — miután befejezték a pun háborút, amely 16 évre
befészkelte magát mintegy Itália húsába — nem segítséget küldtek a harcban álló
aitóloknak, hanem maguk vették át a háború irányítását: szárazon és vízen