Oldal 78 [78]
(7) De hiába hangzottak el a sztrategosz buzdító szavai, egyetlen embert sem
tudott felszólalásra bírni, de még zúgás vagy csendes moraj sem törte meg a
hatalmas, sok-sok népből összesereglett gyűlés hallgatását.
21.
(1) Ekkor Arisztainosz sz¢ratégosz ismét felszölalt:
„Akhäj vezetök,' van nektek nyelvetek, sőt gondolataitok is, csak épp senki
sem akarja a köz javát saját veszedelme árán. Talán én is hallgatnék, ha magán¬
ember volnék; de belátom, hogy én mint szzrazégosz, ha már egyszer a gyűlés elé
bocsátottam a követeket, nem engedhetem el őket válasz nélkül. (2) Márpedig
hogyan adjak nekik választ, ha nem a ti döntésetek alapján? Minthogy azonban
közületek, akiket meghívtak erre a gyűlésre, senki sem mer vagy akar véleményt
nyilvánítani, tekintsük a követek tegnap elmondott beszédeit véleménynyilvá¬
nításnak, (3) és vegyétek úgy, hogy nem azt követelték, ami nekik előnyös, hanem
azt javasolták, amit a mi számunkra előnyösnek gondolnak. (4) A rómaiak, a
rhodosziak és Attalosz szövetségünket és barátságunkat keresik, és elvárják, hogy
támogassuk őket Philipposz ellen vívott háborújukban. (5) Philipposz viszont
a vele kötött és esküvel megerősített szövetségre emlékeztet bennünket, és hol
azt követeli, hogy álljunk mellé, hol azt állítja, megelégedne azzal is, ha nem
vennénk részt a háborúban.
(6) Senki nem gondolkodott el azon, hogy akikkel nem vagyunk szövetségben,
miért akarnak tőlünk többet, mint a szövetségesünk? Ennek az oka, akhájok,
nem Philipposz szerénysége, és nem is a rómaiak arcátlansága. (7) A szerencse
növeli az egyik követelő önbizalmát és veszi el a másikét. Philipposz részéről a
követén kívül nem látunk semmit. A római hajóhad azonban ott állomásozik
Kenkhreainál, az euboiai városokban szerzett zsákmánnyal kérkedve; látjuk,
amint a consul és légiói Phókiszt és Lokriszt járják, egy keskeny tengerszoros¬
nyira tőlünk. (8) Ezek után csodálkoztok, hogy Kleomedón, Philipposz követe
az imént olyan félénken biztatott minket arra, hogy ragadjunk fegyvert a király
oldalán a rómaiak ellen? (9) Ha ugyanarra a szerződésre és esküre hivatkozva,
amelynek említésével vallásos félelmet próbált kelteni bennünk, mi kérnénk tőle
azt, hogy Philipposz védjen meg minket Nabisztól és a spártaiaktól, meg a ró¬
maiaktól is, ő nemcsak azt nem tudná, honnan szerezzen csapatokat a védel¬
münkre, de még azt sem, hogy mit feleljen. (10) Herculesre, éppúgy nem, mint
! Az akháj szövetségnek ezen a gyűlésén (szünklétosz) nemcsak az előkelők voltak jelen,
hanem bármelyik polgár ott lehetett. Livius ismét saját kultúrájának befolyása alatt teszi
meg Arisztainosz beszédének címzettjeivé csak a főrangú polgárokat: úgy képzeli el a
szövetségi gyűlést, mint a rémai senatus ülését.
77