Seite 75 [75]
a fal egy részét ledöntötte, és a fegyveresek az omláson át behatoltak a városba,
szinte töretlen erővel kezdődött újra a küzdelem. (7) A nagy létszámú, válogatott
makedón helyőrség ugyanis — amely különleges dicsőségnek tartotta, ha falak
helyett inkább saját fegyvereivel és vitézségével védi meg a várost — (8) zárt
alakzatban, több egységnyi mély, szilárd csatasorban várta őket, és amint észre¬
vette, hogy a rómaiak átmásznak az omladékon, a nehezen járható és visszavo¬
nulásra alkalmatlan terepen át kiszorította őket onnan.
(9) A consult feldühítette a balsiker, mivel úgy vélte, ez a szégyen nemcsak
ennek az egy városnak az elfoglalását késlelteti, de kihat az egész háború ered¬
ményére is, amely gyakran kis dolgoktól függ. Ezért eltakaríttatta a félig leom¬
lott fal romjait, (10) és egy óriási, többemeletes ostromtornyot húzatott oda,
amelynek emeletein nagy sereg katona helyezkedett el. (11) A coborsokat fel¬
váltva küldte támadásra jelvényeik alatt, hogy ha lehetséges, törjék át rohamuk¬
kal a makedón éket, amelyet ök phalanxnak hivnak. (12) A szűk hely azonban,
mivel a leomlott fal csak kis térközt hagyott, az ellenség fegyverzetének és
harcmodorának kedvezett. (13) Amikor a makedónok zárt alakzatban előresze¬
gezték rendkívül hosszú lándzsáikat, a rómaiak éppúgy hiába hajították rájuk
dárdáikat, mintha a sűrűn egymás mellé tartott ellenséges pajzsok teknősbéka¬
alakzatot alkottak volna. Kardot rántottak hát, (14) de nem voltak képesek sem
a közelükbe jutni, sem a lándzsákat elvágni. Ha egyet-egyet sikerült is elvágni
vagy eltörni, még a hegyesre tört lándzsanyél is úgy meredt fel az ép lándzsák
hegyei között, mint valami sánckaró. (15) Ráadásul kétfelől a fal épen maradt
része fedezte az ellenség oldalát, és sem visszavonulás, sem támadás közben nem
kellett nagy távolságot megtenniük, ami egyébként a vonalakat össze szokta
zavarni.
(16) Még egy véletlen fordulat is növelte az ellenség harci kedvét. A töltés,
amelyen a tornyot tolták, nem volt eléggé ledöngölve. (17) Ezért az egyik kerék
egy mély kátyúba süllyedt, mire a torony annyira megbillent, hogy az ellenség
úgy látta, mintha eldőlne, a rajta tartózkodó fegyveresek pedig halálra rémültek.
18.
(1) Mivel egyik próbálkozása sem járt sikerrel, a consul nem nézte jó szemmel a
katonák és fegyvernemek ilyen megmérettetését, (2) egyszersmind belátta, hogy
nem fogja időben bevenni a várost, de nem is telelhet ki itt, ezen a tengertől
távol eső és a háborútól végigdúlt vidéken. (3) Ezért felhagyott az ostrommal,
és mivel az egész akarnaniai és aitóliai tengerparton nem akadt olyan kikötő,
amelyben egyszerre elfért volna az összes, a seregnek élelmet szállító teherhajó,
(4) és légióinak fedelet nyújtott volna télire, úgy vélte, hogy erre a célra a legal¬
kalmasabb a Phókiszban, a Korinthoszi-öbölnél fekvő Antiküra, mert ez nem
74