Oldal 49 [49]
42.
(1) Philipposz, bár emberei már a sánc közelében jártak, visszavonulót fúvatott,
mert a lovak és férfiak már ki voltak merülve, nem is annyira az összecsapástól,
inkább a rendkívül gyors iramban megtett hosszú úttól. (2) Ezért parancsot
adott, hogy a lovasok zurmánként, a könnyűfegyverzetűek pedig manipulusonként
egymást váltva menjenek vízért és ebédeljenek, (3) a többieket pedig fegyverben
tartotta az előőrsökön, várva, hogy a nehéz fegyverzete miatt lassabban vonuló
gyalogság is megérkezzen. (4) Amikor ezek megjöttek, nekik is parancsot adott,
hogy szúrják a földbe hadijelvényeiket, tegyék le maguk elé fegyvereiket, gyor¬
san ebédeljenek meg, és minden manipulusból két vagy legfeljebb három embert
küldjenek el vízért. Közben a lovasság a könnyűfegyverzetűekkel együtt már
felsorakozott és készen állt, hátha az ellenség megmozdul.
(5) Az aitólok — a földeken szétszóródott sokaság ugyanis már visszatért a
táborba — a kapuknál és sáncoknál helyezték el fegyvereseiket, hogy megoltal¬
mazzák az erődítményeket. Ez mindaddig így ment mindaddig, amíg biztos
helyükről harciasan méregethették a tétlenül pihenő ellenséget. (6) Amikor
azonban a makedónok megindultak hadijelvényeikkel, és harcra készen, felso¬
rakozva a sánc alá nyomultak, egy csapásra mindnyájan otthagyták őrhelyüket,
és a tábor túlsó oldalán kimenekültek a magaslatra, az athamanok táborába.
Rémült futásuk közben is sokan estek el vagy kerültek fogságba.
(7) Philipposz biztos volt benne, hogy az athamanokat is megfoszthatta volna
táboruktól, ha még nem járna olyan későre az idő. De mivel az egész nap eltelt
az ütközettel, majd a tábor kirablásával, inkább megállapodott a domb lábánál
lévő síkságon, azzal a szándékkal, hogy másnap kora hajnalban megtámadja az
ellenséget. (8) Csakhogy az aitólok, mivel rémületük a tábor elhagyása után sem
csökkent, a következő éjjel elmenekültek a szélrózsa minden irányába. Amü¬
nandrosz sokat segített nekik: az ő vezetésével kalauzolták el őket az utakat jól
ismerő athamanok Aitóliába a hegyek tetején át vezető ösvényeken, amelyeket
az őket üldöző ellenség nem ismert. (9) Így a szétszóródva menekülők közül
csak kevesen tévedtek el és kerültek a makedón lovasok kezére, akiket Philipposz
hajnalban, amikor látta, hogy üres a domb, utánuk küldött, hogy zaklassák az
ellenséges menetoszlopot.
43.
(1) Athénagorasz, a király hadvezére is ezekben a napokban érte utol a hazafe¬
lé vonuló dardánokat. Először utóvédjüket zavarta meg, (2) majd amikor a
dardánok visszafordultak és csatasorba fejlődtek, szabályos csatában döntetlen
küzdelmet vívott velük. Mihelyt a dardánok továbbindultak, a királyi sereg a
lovassággal és a könnyűfegyverzetűekkel kezdte őket zaklatni, mivel a dardánok¬
48