Page 46 [46]
másnap reggel fogadja. Philipposz tehát megkapta, amit akart: övé volt az egész
éjszaka és a következő nap egy része, hogy egérutat nyerjen. A hegyek felé vette
útját, mert tudta, hogy a rómaiak nehézfegyverzetű seregükkel oda nem fogják
követni. (3) A consul, miután másnap hajnalban megkötötte a követtel a fegy¬
verszüneti megállapodást és útjára engedte, nemsokára észrevette az ellenség
távozását, de mivel nem tudta, merre induljon utána, ugyanabban az állandó
táborban töltött el még néhány napot gabonagyűjtéssel. (4) Ezután elindult
Sztüberrába, és Pelagoniából odahordatta az összes gabonát a földekről. Majd
továbbnyomult Pluinnáig, bár még mindig nem sikerült megtudnia, merre ment
az ellenség. (5) Philipposz, aki először Brüanionnál ütött állandó tábort, elindult
innen, és néhány útrövidítés után hirtelen az ellenség közelében termett, annak
legnagyobb rémületére. Ezért a rómaiak felkerekedtek Pluinnából, és az Osz¬
phagosz folyónál ütöttek tábort. (6) Innen nem messze állapodott meg a király
is, és maga is egy folyó partján sáncolta körbe magát, amelyet a helybéliek
Erigónnak neveznek. (7) Miután biztos értesülést szerzett arról, hogy a róma¬
iak innen Eordaiához! akarnak vonulni, előrement, hogy elfoglalja a szorost,
hogy a rómaiak ne juthassanak át annak szűk bejáratán. (8) Sietve, de alaposan
megerődítette a helyet, itt sánccal, ott árokkal, amott falként szolgáló összehor¬
dott kőrakással, ismét máshol felhalmozott fatörzsekkel, aszerint hogy mit kívánt
meg a terep vagy milyen építőanyag kínálkozott, (9) és úgy számított, hogy a
természettől már amúgy is nehezen járható utat a minden átjárónál felállított
védművekkel bevehetetlenné tette.
(10) A környék legnagyobbrészt erdős volt, és ez f6ként a makedén phalanxot
zavarta. Ennek ugyanis csakis akkor lehet bármi hasznát venni, ha a katonák
rendkívül hosszú lándzsáikat mintegy sánckarók gyanánt szegezik előre pajzsa¬
ik előtt — ehhez azonban tiszta terep kell. (11) A thrákokat szintén akadályozta,
hogy hosszú hajítógerelyeik minduntalan beleakadtak a mindenfelől benyúló
faägakba. (12) Egyedül a kretai cohors nem volt hasznavehetetlen; ezek azonban,
noha a rájuk támadó fedezetlen lovakra és lovasokra jól tudtak nyilazni, a római
nagypajzsokat már képtelenek voltak keresztüllőni, védtelen testfelület pedig
nem volt, amelyet célba vehettek volna. (13) Így, amikor látták, hogy ez a fajta
lövedék hatástalan, a völgyben mindenütt szanaszét heverő kődarabokkal kezd¬
ték hajigálni az ellenséget. (14) A rómaiakat ez egy kis ideig feltartotta a felfe¬
lé nyomulásban, bár a pajzsukat döngető kövek több zajt, mint sebesülést okoz¬
tak. Később azonban már ezzel sem törődtek: egy részük teknősbéka-alakzatban
szemtől szemben átgázolt az ellenségen, (15) más részük pedig egy rövid kerü¬
lővel feljutott a domb gerincére, elűzte az őrhelyekről és előőrsökből a rémült
! Ez a terület a mai Osztrovo-tó közelében feküdt.
45