vezérként hozzá korántsem mérhető Kükliadasz váltotta fel, az akháj se¬
gédcsapatok pedig szétszéledtek — újrakezdte a háborút, szomszédjai földjét
pusztította, sőt már a városokat is rettegésben tartotta. (4) Miközben arról
tanakodtak, melyik város mennyi csapatot toborozzon a közös ellenség ellen,
Philipposz megígérte, hogy leveszi a vállukról a Nabisz és a spártaiak elleni
harc gondját, (5) és nemcsak szövetségesei földjét oltalmazza meg a pusztítás¬
tól, hanem seregével egyenesen Lakóniába vonul, és a háború minden borzal¬
mát oda viszi át. (6) Ígéretét mindnyájan rendkívüli tetszéssel fogadták, mire
ő így folytatta:
, A méltányosság azonban azt kívánja, hogy miközben én fegyveres erőmmel
a ti földeteket oltalmazom, az én országom se maradjon védősereg nélkül. (7)
Legyetek hát szívesek annyi katonát kiállítani, amennyi elég Óreosz, Khalkisz
és Korinthosz védelmére, hogy én nyugodtan folytathassam a háborút Nabisz
és a spártaiak ellen, miközben hátam mögött birodalmamat biztonságban tud¬
hatom."
(8) Az akhájok átláttak a szitán, hogy mi a célja a nagylelkű ígérettel és a
spártaiak elleni segítség felajánlásával: az a szándéka, hogy túszként elvigye a
Peloponnészoszról az akháj fiatalságot, és ezáltal a szövetséget bevonja a Róma
elleni háborúba. (9) Kükliadasz, az akháj szövetség szzrazégosza azonban úgy
vélte, semmi értelme ezt a szemére hányni, és csak annyit mondott, hogy az
akhájok törvényei szerint a szövetségi gyűlésen nem lehet más ügyben javas¬
latot tenni, csak ami miatt összehívták azt. (10) Így miután döntést hoztak a
Nabisz elleni hadsereg megszervezése ügyében, feloszlatta a gyűlést, amelyet
erélyesen és szabad néphez méltón vezetett, holott mindaddig a király talpnya¬
lói között tartották számon. (11) Philipposz, miután nagy reményében csaló¬
dott, néhány önkéntest összeszedve visszatért Korinthoszba, majd innen Attika
26.
(1) Éppen azokban a napokban, amikor Philipposz Akhaiában tartózkodott,
hadvezére, Philoklész, aki 2000 thrák és makedón katonával indult el Euboiából,
hogy végigpusztítsa az athéniak területét, Eleuszisz környékén átkelt a Kithairón
egy szurdokán. (2) Ezután csapatai felét szétküldte zsákmányolni a földekre, a
másik felükkel pedig elrejtőzött egy cselvetésre alkalmas helyen, (3) hogy ha az
ellenség Eleuszisz erődjéből kitörést intézne zsákmányoló emberei ellen, várat¬
lanul rajtaüthessen szétszóródott csapataikon. (4) Csapdáját azonban felfedez¬
ték. Ezért visszahívta zsákmányolásra szétszéledt katonáit, csatarendbe állította