Reményében azonban csalódnia kellett: érkezésekor csak a félig lerombolt,
füstölgő szövetséges város szörnyű látványa fogadta. Csak néhány embert hagyott
hátra, alig annyit, hogy a háborúban elesetteket el tudják temetni, és ugyanolyan
gyorsan, ahogy jött, az Euriposz hídján" és Boiótián át Athén ellen vonult, re¬
mélve, hogy a rómaiakéhoz hasonló hadműveletét hasonló siker is fogja koro¬
názni.
(4) Így is történt volna, ha egy felderítő — ezeket görögül hémerodromosznak?
hívják, mert egy nap alatt roppant távolságot képesek futva megtenni — észre
nem veszi az egyik őrtoronyból a királyi sereget, és megelőzve őket, éjfélre meg
nem érkezik Athénba. (5) Itt ugyanaz a nemtörődöm, békés szunyókálás fogad¬
ta, amely néhány nappal azelőtt Khalkisz vesztét okozta.
(6) Miután a riasztó hír felrázta őket, az athéni szzrazégosz és Dióxipposz, a
zsoldos segédcsapatok egy coborsának parancsnoka összehívta katonáit az agorá¬
ra, és trombitajelt adatott a fellegvárból, hogy mindenki tudomást szerezzen az
ellenség közeledtéről. (7) A védők minden irányból a kapukhoz és a falakra fu¬
tottak. Philipposz néhány órával később, de még jóval napkelte előtt ért a város
közelébe. Amikor azonban megpillantotta a sok fényt, és meghallotta az ide-oda
futkosó emberek zsivaját, ami ilyen felfordulásban természetes, (8) megállította
a menetet, és parancsot adott seregének, hogy szép csendben telepedjen le ott
helyben. Miután a csel nem vált be, most már nyílt erőszakhoz akart folyamodni, .
(9) A Dipülon felől közelítette meg a várost. Ez a kapu mintegy a város
száját képezi: sokkal nagyobb és szélesebb a többinél, és kívül-belül olyan széles
út vezet hozzá, hogy a városbeliek is fel tudták sorakoztatni csatasorukat az
agorától a kapuig, (10) kívül pedig az ellenségnek is elég tere volt az Akadémia
gümnaszionjához! vezető, majdnem egy mérföldnyi dűlőn gyalogosai és lovasai
felfejlődésére. Ezen a dűlőn nyomultak előre az athéniak Attalosz helyőrségével
és Dióxipposz co/orsával együtt, miután még a kapu mögött hadrendbe sora¬
koztak.
(11) Philipposz ezt látva úgy vélte, az ellenség máris a kezében van, és végre
kielégítheti bosszúvágyát a rég vágyott vérfürdővel — a görög városok közül
ugyanis egyet sem gyűlölt ennyire. (12) Arra buzdította katonáit, hogy harc
közben csak őt nézzék, és legyenek tudatában, hogy ott kell lennie a hadijelvé¬