Reményében azonban csalódnia kellett: érkezésekor csak a félig lerombolt,
 füstölgő szövetséges város szörnyű látványa fogadta. Csak néhány embert hagyott
 hátra, alig annyit, hogy a háborúban elesetteket el tudják temetni, és ugyanolyan
 gyorsan, ahogy jött, az Euriposz hídján" és Boiótián át Athén ellen vonult, re¬
 mélve, hogy a rómaiakéhoz hasonló hadműveletét hasonló siker is fogja koro¬
 názni.
 
(4) Így is történt volna, ha egy felderítő — ezeket görögül hémerodromosznak?
 hívják, mert egy nap alatt roppant távolságot képesek futva megtenni — észre
 nem veszi az egyik őrtoronyból a királyi sereget, és megelőzve őket, éjfélre meg
 nem érkezik Athénba. (5) Itt ugyanaz a nemtörődöm, békés szunyókálás fogad¬
 ta, amely néhány nappal azelőtt Khalkisz vesztét okozta.
 
(6) Miután a riasztó hír felrázta őket, az athéni szzrazégosz és Dióxipposz, a
 zsoldos segédcsapatok egy coborsának parancsnoka összehívta katonáit az agorá¬
 ra, és trombitajelt adatott a fellegvárból, hogy mindenki tudomást szerezzen az
 ellenség közeledtéről. (7) A védők minden irányból a kapukhoz és a falakra fu¬
 tottak. Philipposz néhány órával később, de még jóval napkelte előtt ért a város
 közelébe. Amikor azonban megpillantotta a sok fényt, és meghallotta az ide-oda
 futkosó emberek zsivaját, ami ilyen felfordulásban természetes, (8) megállította
 a menetet, és parancsot adott seregének, hogy szép csendben telepedjen le ott
 helyben. Miután a csel nem vált be, most már nyílt erőszakhoz akart folyamodni, .
 
(9) A Dipülon felől közelítette meg a várost. Ez a kapu mintegy a város
 száját képezi: sokkal nagyobb és szélesebb a többinél, és kívül-belül olyan széles
 út vezet hozzá, hogy a városbeliek is fel tudták sorakoztatni csatasorukat az
 agorától a kapuig, (10) kívül pedig az ellenségnek is elég tere volt az Akadémia
 gümnaszionjához! vezető, majdnem egy mérföldnyi dűlőn gyalogosai és lovasai
 felfejlődésére. Ezen a dűlőn nyomultak előre az athéniak Attalosz helyőrségével
 és Dióxipposz co/orsával együtt, miután még a kapu mögött hadrendbe sora¬
 koztak.
 
(11) Philipposz ezt látva úgy vélte, az ellenség máris a kezében van, és végre
 kielégítheti bosszúvágyát a rég vágyott vérfürdővel — a görög városok közül
 ugyanis egyet sem gyűlölt ennyire. (12) Arra buzdította katonáit, hogy harc
 közben csak őt nézzék, és legyenek tudatában, hogy ott kell lennie a hadijelvé¬