Oldal 20 [20]
mint a legutóbbi hasonló csodajel alkalmával. Ezenkívül úgy rendelkeztek, hogy
egy háromszor kilenc szűzből álló kar himnuszt énekelve vonuljon végig a
Városon, és vigyenek ajándékot Iuno Királynőnek. (10) A decemvirek rendelke¬
zéseinek végrehajtásáról Gaius Aurelius consu/ gondoskodott. A himnuszt, ame¬
lyet atyáik idejében Livius költött, most Publius Licinius Tegula írta."
13.
(1) Miután az összes aggasztó jelet elhárították — Quintus Minucius még a
templomrablást is felgöngyölítette Lokroiban, és a pénzt a tettesek vagyonából
visszatétette a kincstárba —, és a consulok el akartak utazni működési területük¬
re, (2) számos magánember, akiknek ebben az évben járt volna a harmadik
törlesztőrészlet az után az összeg után, amelyet Marcus Valerius Laevinus és
Marcus Claudius Marcellus consulok idejében [210] kölcsönöztek az államnak;
a senatushoz fordult, (3) mivel a consulok kijelentették, hogy egyelőre nincs fe¬
dezet a tartozás kiegyenlítésére, mert a kincstár alig volt képes fedezni az új,
hatalmas hajóhadat és nagy hadseregeket igénylő háború költségeit.
(4) A senatus nem bírta hallgatni panaszaikat: ha az állam a pun háború¬
ra kölcsönzött pénzüket a makedón háborúban is fel akarja használni, mivel
egyik háború a másikat szüli, mi más történik, mint hogy az állam a nagylel¬
kűen felajánlott pénzt elkobozza tőlük, mintha valami bűnt követtek volna el?
(5) Mivel ezeknek a magánembereknek a követelése jogos volt, az állam azonban
nem volt abban a helyzetben, hogy adósságát kiegyenlítse, középutat találtak a
méltányos és a hasznos megoldás között: (6) minthogy sok hitelező azt mond¬
ta, hogy mindenfelé sok eladó földterület van, és nekik vásárolniuk kellene, a
senatus úgy döntött, hogy felkínálja nekik a Város 50 mérföldes körzetében ta¬
lálható állami földeket. (7) A consulok majd felbecsültetik a földek értékét, és
iugerumonként egy as haszonbért szabnak ki annak bizonyítékául, hogy a föld
az államé; (8) így a tulajdonos, ha majd az állam fizetőképes lesz, és ő inkább a
pénzt választja a föld helyett, visszaadhatja azt a népnek. (9) A hitelezők öröm¬
! Vö. XXVII. 37. 5-15. Ennek a híradásnak alapján datálják Livius Andronicus halálát
207 és 200 közé - bár meglehet, hogy Tegula csak P. Licinius Crassus pontifex maximushoz
fűződő kapcsolatának, nem pedig a konkurencia hiányának köszönhette a megbízatást.
Az ,atyáik idejében" kitétel, amely egy hét éves időbeli intervallumot illetően kicsit
túlzottnak hangzik, talán mindössze annak tudható be, hogy Livius Andronicus alakja
erősen összekapcsolódott a római költészet , primitív", homályba vesző kezdeteivel.
2? 210-ben magánemberek felajánlott pénzével töltötték fel a pun háborúban teljesen kiürült
kincstárat (XXVI. 36.). Livius ott ezt a cselekedetet nem kölcsönadásnak, hanem lelkes
adományozásnak tünteti fel. Az első részlet visszatérítéséről 204-ben lásd: XXIX. 16.
1-3. A második részlet visszatérítéséről (202) Livius nem tesz említést.
19