Oldal 18 [18]
sítás szerint azt is közölniük kellett, hogy a karthágóiak nem szolgáltattak ki
minden katonaszökevényt; állítólag nagy részük szabadon jár-kel Karthágóban.
Ezeket kutassák fel és fogják el, hogy a szerződés értelmében kiszolgáltassák a
rómaiaknak.
(8) Ezt az üzenetet kellett átadniuk Karthágóban. Massinissának gratulálni¬
uk kellett ahhoz, hogy nemcsak visszaszerezte apja királyságát, de még gyara¬
pította is, hozzácsatolva Syphax országának legvirágzóbb részét. (9) Ezenkívül
be kellett jelenteniük, hogy a római állam hadba lépett Philipposz ellen, amiért
a karthágóiakat segédcsapatokkal támogatta, (10) valamint jogtalanul rátámadt
a rómaiak szövetségeseire, miközben Itáliában még lángolt a háború," amivel
arra kényszerítette a rómaiakat, hogy hajóhadakat és seregeket küldjenek Hel¬
laszba, és azzal, hogy erőiket megosztotta, elsősorban ő hátráltatta az Afrikába
való átkelést. A követeknek meg kellett kérniük a királyt, hogy a háborúba
küldjön numida lovasokat segédcsapatok gyanánt. (11) Nagyszerű ajándékokat
is küldtek velük Massinissának: arany- és ezüstedényeket, bíbortógát, pálmadí¬
szes tunikát, elefántcsont pálcát, bíborszegélyes tógát és curulisi széket,? (12) és
biztosítaniuk kellett afelől, hogy ha hatalmának megszilárdítása és kiterjesztése
érdekében bármire szüksége van, csak szóljon, érdemei viszonzásaként a római
nép mindent megtesz majd, hogy kívánságát teljesítse.
(13) Ezekben a napokban jelentek meg a senatus elétt Verminanak, Syphax
fiának követei is. Megpróbálták eltévelyedését ifjúságával mentegetni, és a fele¬
lősséget teljesen a karthágóiak mesterkedéseire hárították. (14) Massinissa is
ellenségből lett barátja a római népnek — mondták —; ugyanígy Vermina is
mindent el fog követni, hogy se Massinissa, se senki más ne előzhesse meg a
római nép iránti odaadásban, és azt kéri, hogy a senazus ismerje el őt királynak,
szövetségesének és barátjának.
(15) A követek azt a választ kapták, hogy Vermina apja, Syphax is ok nélkül és
váratlanul lett szövetségesből és barátból a római nép ellenségévé, és ő maga is arra
fordította ifjúsága tanulóéveit, hogy háborúval zaklassa a rómaiakat."
(16) Ezért azzal kellene kezdenie, hogy békét kér a római néptől, csak utána lehet
szó a királyi, szövetségesi és baráti címről, a római nép ugyanis e megtisztelő elne¬
vezéssel királyok rendkívüli szolgálatait szokta elismerni. (17) Épp római követség
indul Afrikába; a senazus őket bízza meg azzal, hogy közöljék Verminával a béke
! A rómaiak illíriai szövetségesei ellen Philipposz 216-tól kezdve, tehát már Hanniballal
kötött szövetsége (215) előtt is indított hadműveleteket.
? A római főtisztségviselők, illetve diadalmenetet tartó hadvezérek jelvényei. Ezek annak
szimbolikus kifejezései voltak, hogy Róma elismeri Massinissa királyi hatalmát.
3 V6. XXX. 36. 7-8.
17