jónak látják, a következő ima kíséretében: (4) ami a senazusnak és a római nép¬
nek szándékában áll az államot és az új háború megindítását illetően, az vég¬
ződjön jól és szerencsésen a római nép, a szövetségesek és a latinság számára — és
majd az áldozat és a könyörgés után kérjék a senazus döntését az állam és a
provinciák ügyében.
(5) Ezekben a napokban - a háborús hangulat felkorbácsolásához épp a
legjobbkor — érkezett meg Marcus Aurelius követ és Marcus Valerius Laevinus
propraetor levele, (6) valamint az athéniak újabb követsége, amely bejelentette,
hogy a király közeledik határaikhoz, és hamarosan nemcsak földjeiket, de vá¬
rosukat is hatalmába keríti, ha a rómaiak nem sietnek segítségükre.
(7) A consulok bejelentették, hogy az áldozatot előírás szerint végrehajtották,
a haruspexek pedig azt a szakvéleményt adták, hogy az istenek rábólintottak
imájukra, és a belső részek is jóval biztattak, területi hódítást, győzelmet és di¬
adalt ígérnek. Ezután olvasták fel Valerius és Aurelius levelét és hallgatták meg
az athéniak követeit. (8) A senatus ezután úgy határozott, hogy köszönetet mond
a szövetségeseknek, amiért, noha régóta zaklatják őket, még az ostromzártól való
félelem sem rendítette meg szövetségi hűségüket; (9) de hogy milyen segítséget
várhatnak, arra csak akkor kapnak választ, ha a consulok kisorsoltik a mükôdési
területeket, és az a consul, akinek a makedóniai hadszíntér jut, javaslatot tett a
népgyűlésnek, hogy Philipposznak, Makedónia királyának üzenjék meg a há¬
6.
(1) A makedóniai hadszínteret Publius Sulpicius kapta meg sorshúzás útján, és
ő terjesztette a nép elé a kérdést:! akarják-e és elrendelik-e, hogy Philipposz
királynak és az uralma alatt lévő makedónoknak a római nép szövetségeseivel
szemben elkövetett jogtalanságok és fegyveres erőszak miatt megüzenjék a
háborút? (2) A mäsik consulnak, Aureliusnak Itália lett a működési területe.
Ezutan a praetorok sorsoltak: Gaius Sergius Plautus kapta meg a varosbeliek
jogvitdinak intézését, Quintus Fulvius Gillo Siciliat, Quintus Minucius Rufus
a bruttiusok földjet, Lucius Furius Purpurio Galliät.
(3) A makedón háborúra vonatkozó indítványt az első népgyűlésen majdnem
minden cenzuria elvetette. A polgárok, akiket elgyötört a hosszan tartó, súlyos
háború, részben saját elhatározásukból cselekedtek így, mert megelégelték a
veszedelmet és fáradságot, (4) részben azért, mert az egyik népíribunus, Ouin¬
tus Baebius az atyák elleni vádaskodás szokásos útjára lépett: szemükre hányta,
hogy nyakra-főre háborút indítanak, hogy a köznép soha ne élvezhesse a békét.
! A hadüzenet ügyében hozott senazusi döntést a comitia centuriatának is jóvá kellett hagynia.