Page 8 [8]
XXXI. könyv
Tartalmi összefoglaló (Kr. e. 201-200)
Folytatódik a korábban félbehagyott háború Philipposz, Makedónia királya ellen
a következő okokból. A misztériumünnep idején két beavatatlan akarnan ifjú
Athénba étkezett, és más honfitársaikkal együtt beléptek Démétér szentélyébe.
Főbenjáró bűnnek kikiáltott tettük miatt az athéniak megölték őket. Az akarna¬
nok övéik halálán felindulva segédcsapatokat kértek Philipposztól, hogy bosszút
állhassanak, és ostrom alá vették Athént. Az athéniak a rómaiaktól kérnek se¬
gítséget néhány hónappal azután, hogy a karthágóiakkal megkötötték a békét.
Amikor tehát a Philipposz által ostromlott athéniak követei a senazus segít¬
ségét kérik, a senatus ezt meg is szavazza, jóllehet a köznép ellenzi, mert már
nyomasztják a sok háború véget nem érő terhei. Az atyák tekintélye révén végül
sikerül elérni, hogy a nép is megszavazza a segítségnyújtást a szövetséges város¬
államnak. Ezt a háborút P. Sulpicius consulra bízzák, aki Makedóniába vezeti
hadseregét, és több lovas csatában győzelmet arat Philipposz fölött.
A Philipposz által ostromlott abüdosziak a saguntumiak példáját követve
lemészárolják övéiket, majd utánuk halnak.
L. Furius praetor nyílt csatában legyőzi a fellázadt gall insubereket és a pun
Hamilkart, aki háborút szít Itáliának abban a részében. Hamilkar ebben a há¬
borúban el is esik 35 000 emberrel együtt.
Ezenkívül: Philipposz király és Sulpicius consuw/ hadjáratai és városostromai.
Sulpicius consult a háború során Attalosz király és a rhodosziak segítik.
L. Furius praezor diadalmenetet tart a gallok fölött.
1.
(1) Nekem is jólesik, hogy végre eljutottam a pun háború végéhez, mintha csak
magam is kivettem volna a részemet a fáradságból és veszedelemből. (2) Hisz
jóllehet azok után, hogy volt bátorságom az egész római történelem megírására
vállalkozni, nem illő kifulladnom a nagy mű egy-egy részétől, (3) mégis, ha
meggondolom, hogy 63 év története — mert ennyi múlt el az I. pun háború
kezdetétől a II. végéig — (4) ugyanannyi könyvet töltött meg, mint a 488 esz¬
tendőé, amely a Város alapításától az I. pun háborút megindító Appius Claudius
consulsägäig [264] eltelt, lelkemben már előre látom, hogy úgy fogok járni, mint
aki a part menti sekély vízbe gázolva azt hiszi, átlábolhat a tengeren: minél
tovább haladok, annál nagyobb, szinte feneketlen mélységbe sodródom, (5) és
munkám, amely minden soron következő rész befejezése után csökkenni látszott,
szinte csak szaporodik.