Oldal 205 [205]
204 GLOSSZÁRIUM
felfedezés. Tisztakemény tudományok közé szokták sorolni például a matematikát, fizikát,
kémiát; alkalmazott kemény tudományokhoz pedig az orvos- és mérnöki tudományokat. Az
utóbbi időben több kritika is érte ezt a tipológiát, mivel a mai, egyre inkább interdiszciplináris
tudományterületek nehezen sorolhatóak be.
Konstruktivista tanuláselméletek: a tanulási folyamatot a tudás konstruálásaként, alko¬
tásaként értelmezik, elutasítják a tudás reprodukciójára épülő tanulás fogalmát. A tudásal
kotásban alapvetőnek tartják az előzetes tudás és az aktív, értelmező tanulás szerepét, így
elvetik, hogy a tanulók a tanulás során tiszta lappal indulnak. A radikális konstruktivista
tanuláselméletek az egyéni szintű tudáskonstruálásra fókuszálnak, míg a szociokonstruk¬
tivista tanuláselméletek a közös megértésre, tudásalkotásra, amiben az együttes, közösségi
szintű tanulás áll a középpontban.
Narratív kutatás: az elbeszélt vagy megélt történetek elemzésével foglalkozik. A kötetben
szereplő narratív kutatás az elbeszélt történetek elemzésének körébe tartozik, ahol oktatói
élettörténetekre épülő interjúk segítségével vizsgáltuk az elbeszélt oktatói élet, azaz oktatói
identitás és fejlődés narratív szerveződését, az identitás és fejlődés narratív koherenciára
törekvő, időben értelmezett konstrukcióit.
Nézet: igaznak vélt előfeltevések a világról, tanulásról, tanításról, szakmai fejlődésről.
A nézetek vagy másképp elképzelések, vélekedések a mindennapi tapasztalatokban for¬
málódnak, részben implicitek, érzelemmel telítettek, gyakran elemeiben nem koherensek.
A konstruktivista tanuláselméletek szerint a nézetek alakítják az oktatói gyakorlatot, szű¬
rőként funkcionálnak, azaz az oktatók ezen keresztül észlelik a tanulást-tanítást, ennek
fényében értékelik azt.
Oktató: tág értelemben használjuk a felsőoktatásban oktatói státuszban dolgozókra
(academic), szűkebb értelemben pedig egy speciális szerepkörre, a tanári munkához kap¬
csolódó szerepre. Kötetünkben az oktató fogalmának szűkebb értelmére fókuszálunk, így
ha tágabb értelemben használjuk, azt külön jelezzük.
Oktatói identitás(konstruálás): az oktatói identitást egyfajta önértelmezésnek, önmeg¬
értésnek tekintjük, mely a korábbi tapasztalatok és jövőbeli tervek folyamatos reflexiója,
újraértelmezései során alakul, és végigkíséri az oktatói karrier egészét (Kelchtermans, 2009;
Beijaard, Meijer & Verloop, 2004). Röviden azt mutatja meg, hogy milyennek látja magát
az oktató oktatóként/tanárként.
Oktatói kompetenciák: a felsőoktatásban az oktatás során alkalmazott komplex, pszichikus
sajátosságok, amelyek az ismeretek, képességek, attitűdök komponenseit egyaránt tartalmaz¬
zák (Falus, 2006; Daniels, 2016), és amelyek hozzájárulnak az eredményes oktatói/tanári