Oldal 199 [199]
198 IX. ÖSSZEGZÉS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK A HAZAI OKTATÁSI, FEJLESZTÉSI...
Differenciálódó oktatói szerepek és támogatásuk. A narratív kutatásunk
eredményei alapján (I. 4. fejezet) láthatóvá vált, hogy a felsőoktatásban az oktatói/
tanári szerep és alidentitás mellett számos további szerep jelenhet meg. Az olyan
újszerű szerepek, mint a programfejlesztő, szervezetfejlesztő, oktatásfejlesztő,
mentor, szak- vagy tanulmányi felelős elvezethetnek új oktatói önértelmezésekhez,
a szakmai fejlődés differenciált útjaihoz. A sokféle új szerep kapcsán alig látszó¬
dott jól azonosítható tanulási út, kivételt ez alól csak a formalizált képzésfelelősi
szerep (szak-, illetve tanulmányi felelős) jelentett, ahol a tanonckodás modelljét
lehetett azonosítani (Collins, 2006), azaz a szerepkör átvételekor kb. egy tanéven
át a régi és az új felelős együtt dolgozott, ezáltal vezetődött be az új szakember a
feladatokba. Összességében tehát az újfajta szerepekhez kötődő szakmai fejlődés
és tanulás tudatos kiaknázása jelentős előrelépés lehet a hazai felsőoktatásban,
már csak azért is, mert azok az oktatók, akik felvállalják ezeket az új felsőoktatási
szerepeket kollégáik, oktatóközösségeik szakmai tanulásának — leginkább infor¬
mális — támogatóivá is válnak.
Az oktatók szakmai fejlődését, tanulását elindító kezdeményezések le¬
hetőségei: Az oktatói tanulástámogatás tervezett, szervezett módjai kevésbé
elterjedtek a hazai felsőoktatásban, inkább szórványos kezdeményezésekről be¬
szélhetünk. Ebben az időszakban különösen lényeges lehet olyan fejlesztések
elemzése, amelyek éppen azt ragadják meg, hogy hogyan tudnak szárba szökkenni
az oktatók szakmai fejlődését és tanulását támogató kezdeményezések. A fejlesz¬
tés alapú kutatásunkkal, ahol négy ilyen fejlesztési variációt, kezdeményezést
is elemeztünk, éppen ehhez kívántunk hozzájárulni (I. 8. fejezet). Az elemzett
fejlesztések a kari vezetők kezdeményezésére és felkért felsőoktatás-pedagógiai
szakértők támogatásával valósultak meg. Az oktatók szakmai fejlődésére, tanulására
ösztönző kezdeményezések vizsgálata ebben a kezdeti időszakban a következő
tanulságokkal szolgált: (1) a tanulási célok kialakításának tervezett támogatására
érdemes nagyobb figyelmet szentelni. A szakmai fejlődés támogatása és a képzési
programok, tantervek megújításának céljai az egyes érintetteknek (vezető, oktatók,
támogatók) mást jelentettek, a folyamat során is alakultak, emiatt a célok rendszeres
artikulálása, egyeztetése elengedhetetlennek tűnik ebben a kezdeti időszakban.
A célokkal kapcsolatos bizonytalanságokat enyhíthetik, ha az oktatói tanuláshoz
konkrét produktumok elkészítésének feladata párosul (pl. tematikák megújítása).
Segítette a támogatást (2) a támogatási formák kombinációinak használata is (pl.
képzések, workshopok, egyéni és páros konzultációk), továbbá azok (3) a közös
fejlesztések, amelyek kisebb oktatóközösségek tanulására fókuszáltak, az oktatók,
vezetők, támogatók együttműködésében alakultak (pl. egy sok oktatóval működő
kurzus megújítása). Végül pedig az, amikor nem egy egész képzési programhoz,
hanem annak csak (4) egy kulcstárgyához/moduljához kapcsolódott a fejlesztés,
ami lehetett meghatározó vagy bevezető tantárgy a képzésben, amit több oktató