OCR
3. AZ OKTATÓK ÉS OKTATÓKÖZÖSSÉGEK SZAKMAI TANULÁSÁNAK TÁMOGATÁSA... 197 a kurzusok tervezése, fejlesztése és a hallgatók tanulásának, eredményének értékelése esetében, másrészt a kollégákkal való együttműködés kapcsán találtunk. Ezekben az esetekben az oktatók kb. 2596-a eleve jobbnak tartja a kompetenciáit, mint amennyire fontosnak érzik az oktatói szerephez. Erre a kihívásra érdemes akkor figyelni, amikor az oktatók tanulástámogatása kapcsán éppen a tanulási eredmények alapú tanítás, és ezáltal különösen a tervezés és értékelés megújításának kérdései jelennek meg, valamint amikor a szakmai fejlődés és tanulás kifejezetten az oktatók közti együttműködésre épít. Iovább árnyalhatja a képet az, hogy a narratív vizsgálatunk eredményei azt mutatják, hogy az oktatók közti kölcsönös tanulás, az együttműködésre épülő tanulás komplexebb módjai inkább az oktatói karrier későbbi időszakában erősödnek meg. Interdiszciplinaritás lehetősége a tanulásközpontú tanítás megerősítése kapcsán: A tanulásközpontú tanítási megközelítések legtöbbször azokra jellemzőbbek, akik több képzési területen tanítanak, szemben azokkal, akik csak egy területen (I. 5. fejezet). Azaz feltételezhető, hogy a több képzési területen szerzett tanítási tapasztalatok hozzájárulnak a tanulásközpontúság erősödéséhez. Mindez összecseng a határátlépéssel (boundary crossing) foglalkozó irodalom eredményeivel is (pl. Akkerman & Baker, 2011), ami rámutat arra, hogy a különösen fragmentált, specializált tudásokra épülő világunkban a szakterületek, szakma és tudomány, gyakorlat és elmélet stb. közti határok átlépése vagy ilyen határátlépést elősegítő tárgy (pl. a sokféle elemből álló tanárképzési program, interdiszciplináris képzések) használata új tanulási lehetőségeket teremt. Ilyen főbb tanulási mechanizmusok lehetnek az identifikáció, az összehangolás, a reflexió, a gyakorlat átalakítása (Akkerman & Baker, 2011). A több mint 20 év tanítási tapasztalattal rendelkező oktatók nyitottsága a szakmai fejlődésre: A szakmai fejlődés támogatásakor a kezdő oktatók mellett a több mint 20 év tanítási tapasztalattal rendelkezőket is érdemes megcélozni, mivel a tapasztalt oktatók ezen köre a hallgatók tanulástámogatásának érdekében szintén nyitottabb a szakmai fejlődésre. Ezt különösen lényeges eredménynek látjuk, nemcsak azért, mert megmutatja, hogy a fejlesztések során nemcsak a kezdő oktatókra érdemes figyelni, hanem mert kikezdi, árnyalja az ún. közbülső szakasz csapdájaként ismert jelenséget, ami azt állítja, hogy a karrierjük közepén lévők félnek az elköteleződésektől, elkerülik a változásokat (Postareff 8 Nevgi, 2015). A tanulás iränti nyitottsägnak ez a „kettös hulláma" viszont a hazai közoktatási kutatásokban is megjelent (Rapos, 2016), valamint a felsőoktatásban a tanulószervezeti viselkedés megítélésében is hasonlóan alakult (Horváth, 2019). Összességében tehát a hazai felsőoktatásban érdemesnek tűnik építeni a tapasztalt, több mint 20 év tanítási tapasztalattal rendelkező oktatók bevonására: a tanítás megújítása során, valamint a szakmai fejlődés és tanulás gyakorlatainak támogatása kapcsán is.