Page 198 [198]
3. AZ OKTATÓK ÉS OKTATÓKÖZÖSSÉGEK SZAKMAI TANULÁSÁNAK TÁMOGATÁSA... 197
a kurzusok tervezése, fejlesztése és a hallgatók tanulásának, eredményének értékelése
esetében, másrészt a kollégákkal való együttműködés kapcsán találtunk. Ezekben
az esetekben az oktatók kb. 2596-a eleve jobbnak tartja a kompetenciáit, mint
amennyire fontosnak érzik az oktatói szerephez. Erre a kihívásra érdemes akkor
figyelni, amikor az oktatók tanulástámogatása kapcsán éppen a tanulási ered¬
mények alapú tanítás, és ezáltal különösen a tervezés és értékelés megújításának
kérdései jelennek meg, valamint amikor a szakmai fejlődés és tanulás kifejezetten
az oktatók közti együttműködésre épít. Iovább árnyalhatja a képet az, hogy a
narratív vizsgálatunk eredményei azt mutatják, hogy az oktatók közti kölcsönös
tanulás, az együttműködésre épülő tanulás komplexebb módjai inkább az oktatói
karrier későbbi időszakában erősödnek meg.
Interdiszciplinaritás lehetősége a tanulásközpontú tanítás megerősítése
kapcsán: A tanulásközpontú tanítási megközelítések legtöbbször azokra jellem¬
zőbbek, akik több képzési területen tanítanak, szemben azokkal, akik csak egy
területen (I. 5. fejezet). Azaz feltételezhető, hogy a több képzési területen szerzett
tanítási tapasztalatok hozzájárulnak a tanulásközpontúság erősödéséhez. Mindez
összecseng a határátlépéssel (boundary crossing) foglalkozó irodalom eredmé¬
nyeivel is (pl. Akkerman & Baker, 2011), ami rámutat arra, hogy a különösen
fragmentált, specializált tudásokra épülő világunkban a szakterületek, szakma és
tudomány, gyakorlat és elmélet stb. közti határok átlépése vagy ilyen határátlépést
elősegítő tárgy (pl. a sokféle elemből álló tanárképzési program, interdiszcipli¬
náris képzések) használata új tanulási lehetőségeket teremt. Ilyen főbb tanulási
mechanizmusok lehetnek az identifikáció, az összehangolás, a reflexió, a gyakorlat
átalakítása (Akkerman & Baker, 2011).
A több mint 20 év tanítási tapasztalattal rendelkező oktatók nyitottsága a
szakmai fejlődésre: A szakmai fejlődés támogatásakor a kezdő oktatók mellett
a több mint 20 év tanítási tapasztalattal rendelkezőket is érdemes megcélozni,
mivel a tapasztalt oktatók ezen köre a hallgatók tanulástámogatásának érdekében
szintén nyitottabb a szakmai fejlődésre. Ezt különösen lényeges eredménynek
látjuk, nemcsak azért, mert megmutatja, hogy a fejlesztések során nemcsak a
kezdő oktatókra érdemes figyelni, hanem mert kikezdi, árnyalja az ún. közbülső
szakasz csapdájaként ismert jelenséget, ami azt állítja, hogy a karrierjük közepén
lévők félnek az elköteleződésektől, elkerülik a változásokat (Postareff 8 Nevgi,
2015). A tanulás iränti nyitottsägnak ez a „kettös hulláma" viszont a hazai köz¬
oktatási kutatásokban is megjelent (Rapos, 2016), valamint a felsőoktatásban a
tanulószervezeti viselkedés megítélésében is hasonlóan alakult (Horváth, 2019).
Összességében tehát a hazai felsőoktatásban érdemesnek tűnik építeni a tapasz¬
talt, több mint 20 év tanítási tapasztalattal rendelkező oktatók bevonására: a
tanítás megújítása során, valamint a szakmai fejlődés és tanulás gyakorlatainak
támogatása kapcsán is.