Oldal 193 [193]
OCR
192 IX. ÖSSZEGZÉS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK A HAZAI OKTATÁSI, FEJLESZTÉSI... hozzájárulni, hogy az oktatók szakmai fejlődésének és tanulásának kutatásokon alapuló, megalapozott támogatórendszerei jöhessenek létre. 3.1. Kibívások és lehetőségek a nemzetközi kutatások és tapasztalatok fényében Az elmúlt évtizedekben az oktatói tanulástámogatás, oktatásfejlesztés területén elért nemzetközi tapasztalatok és kutatási eredmények felszínre hoztak számos kihívást és ezek kapcsán új fejlesztési irányokat is azonosítottak. Az alábbiakban a leggyakrabban felmerült kihívásokat összegezzük röviden: — Az oktatási tevékenység támogatása elkülönül az egyetemi munka más részeitől, — A felsőoktatás tágabb, nemzetközi és nemzeti kontextusa nem támogatja az oktatói tanulást, oktatásfejlesztést. Mindezt egyrészt a neoliberális menedzsment kultúra erősödéséhez, másrészt az oktatás és kutatás közti feszültsegekhez kötik (Van Lankveld, Schoonenboom, Volman, Croiset & Beishuizen, 2017). - Ältaläban bevezetö programokat ajánlanak fel, tesznek kötelezővé az oktatók számára — különösen a kezdő oktatók esetében —, melyekről úgy gondolkodnak, hogy lezárhatóak, befejezhetőek, így a folyamatos szakmai fejlődés aspektusát nem erősítik. — A szolgáltatási irány a centralizált intézményi képzésekre, eseményekre fókuszál, a szakmai fejlődés támogatását kiszakitja a mindennapi tevékenységből. E programok a legtöbbször egyfajta deficit modellből indulnak ki, az oktatók hiányosságaira fökuszälnak (Boud & Brew, 2013). — Külön kezelik a folyamatos szakmai fejlődés támogatásakor a főállású oktatókat a többi oktatótól, általában külön képzéseket is tartanak számukra (Thomas et al., 2016). — Intézményi szinten gyakran ellentmondó üzenetként jelenik meg: az értékek és elvek szintjén támogatott a tanulásközpontú megközelítés, a tanítás minősége, viszont ezt a mindennapi intézményi gyakorlat kevésbé segíti elő. Ráadásul feszültség mutatkozik az intézményi és egyéni szintű erőfeszítések, érdekek kôzt is (Van Schalkwyk et al., 2015). — Problémaként merül fel a belső képzések kizárólagossága, az egyéni oktatói szakmai fejlődés és tanulás, valamint a tanszékek, gyakorlatközösségek tanulásának egymástól való függetlenedése (Cox, 2013; Kálmán et al., 2020), a transzfer problémája. Van Lankveldék (2017) metaelemzése pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a közvetlen munkakörnyezet hatása a legmegosztóbb: ha a környezet kollegiális, támogató, akkor pozitívan alakítja a szakmai fejlődést, ha viszont versengő, hierarchikus, bizalomhiány jellemzi, akkor negatívan.
