Oldal 190 [190]
I. A TANULÁSKÖZPONTÚSÁG MEGJELENÉSE AZ OKTATÓI NÉZETEKBEN 189
korábbi kutatások is jeleztek (Vámos, 2010). A tanulásközpontúság érvényesülése
szempontjából tehát a legproblematikusabb, legkritikusabb dimenzió éppen a
minden hallgatóra való odafigyelés, tanulásuk együttes támogatása.
Végül a ballgatói tanulási eredmények fejlesztéséről (3. pillér) azt mondhatjuk,
hogy egyrészt vizsgálata kevésbé állt jelenlegi kutatásaink középpontjában, ezért
eredményeink inkább jelzésértékűek. Másrészt viszont jól látható, hogy a tanítás
céljaiban — az oktatói küldetésekre vonatkozó nyitott kérdés alapján — a képessé¬
gek fejlesztése alegdominánsabb irány, és csak ezt követik a tudás és az attitűdök
alakításának céljai. Ez alapján tehát a tanítás céljaiban az oktatók eltávolodtak a
tudásközpontúságra épülő megközelítéstől, bár ahogyan a tanítási megközelítések
jelzik, az ennek megvalósítására való törekvés kevésbé jelenik meg.
A tanulásközpontú pedagógiai megközelítés tehát tetten érhető az oktatók gon¬
dolkodásában, leginkább az oktató mint tanuló elképzelésében. Az aktív, konstruáló
tanulás támogatása bár megjelenik, de ennél még mindig fontosabbnak tűnnek a
tartalomközpontú megoldások. A minden hallgató tanulás támogatását pedig kife¬
jezetten problematikusan, ellentmondásoktól sem mentesen értelmezik az oktatók.
2, AZ OKTATÓK SZAKMAI FEJLŐDÉSÉNEK, TANULÁSÁNAK
ÉS TANÍTÁSÁNAK DIFFERENCIÁLTSÁGA
A nemzetközi trendek az oktatók tanítása, szakmai fejlődése és tanulása kapcsán
is felhívják a figyelmet arra, hogy a felsőoktatási tapasztalatok differenciáltak, az
egyes tudomány- és képzési területek sajátos pedagógiákkal, valamint szakmai
szocializációs és tanulási úttal rendelkeznek (I. signature pedagogies, Shulman,
2005). Elsősorban a tanítási megközelítések kapcsán több kutatás (pl. Lueddeke,
2003; Lindblom-Ylanne, Trigwell, Nevgi & Ashwin, 2006; Stes & Van Petegem,
2014) kimutatta, hogy a puha tudományok oktatóinak körében erősebb a tanu¬
lásközpontú megközelítés, mint a kemény tudományok képviselőinél. A szakmai
fejlődés és tanulás terén megjelenő differenciálódást inkább a pedagóguskutatások
érintették, melyek arra hívják fel a figyelmet, hogy a pedagóguspálya különböző
időszakaiban más szakmai fejlődési utak, tanulási tevékenységek válnak domináns¬
sá (Richter, Kunter, Klusmann, Lüdtke & Baumert, 2011; de Vries et al., 2014;
Rapos, 2016). A felsőoktatásban az oktatói életút, tapasztaltság mentén történő
differenciálódás kevésbé feltárt (Ferman, 2002; Knight, Tait & Yorke, 2006), és
jellemzően ellentmondó eredményeket hozott, ami — legalább részben — az igen
eltérő intézményi kontextus hatása lehet.
A hazai oktatók körében végzett kérdőíves és narratív interjúkra épülő kuta¬
tásainkban (kutatások bemutatásáról I. részletesebben a 3. fejezetet) vizsgáltuk,
hogy a tanítási megközelítések, oktatói kompetenciák, a szakmai fejlődés, tanulás