Oldal 188 [188]
IX. ÖSSZEGZÉS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
A HAZAI OKTATÁSI, FEJLESZTÉSI ÉS
KUTATÁSI GYAKORLAT SZÁMÁRA
Az utolsó fejezetben az elméleti fejezetek és a kutatásaink alapján összegezzük az
oktatók szakmai fejlődésével és tanulásával, valamint a tanulásközpontú felsőok¬
tatás-pedagógiával kapcsolatos legfontosabb eredményeinket. Először bemutatjuk
a tanulásközpontú megközelítés megjelenését, alakulását az oktatói nézetekben;
majd az oktatói nézetek differenciáltságának alakulását, azonosítva azokat a sajátos
mintázatokat, erősségeket és kihívásokat, amelyekkel a hazai oktatói mintában
találkoztunk. Harmadsorban összefoglaljuk azokat a kulcstényezőket, amelyek
egyrészt a nemzetközi vizsgálatok alapján, másrészt a hazai kutatásunkban az
oktatói gondolkodásban, tapasztalatokban a változás lehetőségét rejtik, azokat
az irányokat, amelyek közelebb vihetnek minket egy tanulásközpontú felsőoktatási
gyakorlat felé. Végül mindezek alapján a kutatások további lehetséges irányait
igyekszünk feltérképezni.
I. A TANULÁSKÖZPONTÚSÁG MEGJELENÉSE AZ OKTATÓI NÉZETEKBEN
A tanulásközpontúságot négy pillér mentén értelmeztük a kötetben: (1) a hallgatók
aktív, értelmező tanulási folyamatának támogatása; (2) a hallgatók tanulási ered¬
ményeinek, fejlődésének növelésére fókuszálás; (3) a minden hallgatóra kiterjedő
tanulástámogatás; valamint (4) az oktatók mint tanulók értelmezése kapcsán.
A kérdőíves vizsgálatunk alapján azt látjuk, hogy a tanulásközpontúság eltérő
módon érinti meg az oktatók tanítással és saját szakmai fejlődésével kapcsolatos
elképzeléseit: legerősebben a szakmai fejlődés és tanulás nézeteiben, majd az
oktatói kompetenciákban, végül pedig a tanítási megközelítésekben érhető tetten
(I. 9. 1. táblázat). Fontos megjegyezni, hogy a táblázat üresen hagyott cellái nem
a tanulásközpontú sajátosságok hiányát jelölik, hanem azt, hogy kutatásainkban
azokat a területek külön nem vizsgáltuk.