A tanulásközpontú megközelítésekben a tanítás nem egyéni munka, ahhoz, hogy
a hallgatók fejlődése, az elérendő tanulási eredmények fejlesztése kerüljön a kö¬
zéppontba, az oktatók közti együttműködés elengedhetetlen. A pedagóguskutatás
területén a szakmai fejlődés eredményességének vizsgálatai megerősítették az
együttműködő tanulás meghatározó voltát (Cordingley, Higgins, Greany, Buck¬
ler, Coles-Jordan, Crisp, Saunders & Coe, 2015; Caena, 2013), a fels6oktatasban
pedig a gyakorlatközössegek szakmai fejlődésben betöltött szerepe, lehetőségei
az egyik legerősebb megközelítése a támogatásoknak (Cox & McDonald, 2017;
illetve bővebben 2. fejezetben). Ráadásul a kérdőíves vizsgálatunk eredményei
azt mutatják, hogy az oktatásfejlesztéshez kapcsolódó gyakorlatközösségek Ma¬
gyarországon nem erősek. Mindezekért a fejlesztéseink mind a négy verziójában
a közösségek szakmai tanulásának kialakítása, megerősítése, az egyéni tanulási
utakkal való kapcsolattartásának megtalálása a támogatás kulcskérdése volt.
A kontakt alkalmakon — képzéseken, workshopokon — a tanulástámogatásban
minden esetben jelentős szerepe volt a tudas- és tapasztalatmegosztasnak, a tanulds
csoportos formáinak, ezen túl viszont az egyes fejlesztések az oktatói közösségek
más szintjének más eszközökkel történő támogatására fókuszáltak.
Az AI fejlesztés a képzési programokhoz/szakhoz kötődő oktatói közösségeket
igyekezett erősíteni, elsősorban azért, hogy az oktatók szakmai tanulásának fenn¬
tartására, támogatására hosszabb távon keretet biztosíthasson. Ez a tapasztalatok
alapján akkor működött jól, ha a képzésen részt vevő oktatói csoport és a képzés/
tantárgy oktatói közössége egybeesett; valamint ha a képzési program vezetője
jelen volt a képzésen, és rendelkezett a szakhoz kapcsolódó oktatói közösség vízi¬
ójával. Amikor a képzésen többféle szakhoz kapcsolódó oktatók kisebb csoportjai
jelentek meg, akkor ezek a kiscsoportok nem tudtak eléggé megerősödni, sem
egymást támogatni a szakmai tanulásban. Ráadásul a szakmai tanulást inkább
hátráltatta a képzési programok eltérő státusza, sikerességének megítélése, ami az
egymástól való tanulást is nehezítette. Bár a képzési programhoz kötődő oktatói
közösséget csak egy esetben tudta erősíteni az Al fejlesztés, a szakmai tanulás
csoportos élménye jelentős volt az oktatói reflexiók szerint. További lényeges ta¬
pasztalat volt, hogy azok az oktatók, akik az egyéni konzultációs lehetőség révén
kapcsolódtak be (mivel nem tudták megoldani az első alkalmon való részvételt),
nem váltak az oktatói közösségek aktív résztvevőivé, hanem továbbra is inkább
az egyéni konzultáció lehetőségével éltek.
A BI fejlesztés célzottan akarta megerősíteni a meglévő oktatói közössége¬
ket és új kapcsolatokat teremteni köztük. Ebben az esetben összetartó tanszéki
közösségek vettek részt az oktatói képzéseken, akiknél a tantárgyi és kutatói
közösségek egybeestek. A képzések viszont két tanszéki közösség együttes meg¬