Page 176 [176]
7. AZ OKTATOI SZAKMAI TANULAS TAMOGATASANAK SAJATOSSAGAI... 175
az oktatói közösség által elfogadott fejlesztési feladatokra lehessen fókuszálni. Ez
azt jelenti, hogy ennél a tanulási formánál lehetett a legjobban építeni a résztvevők
előzetes tudására, nézeteire, valamint a szakmai tanulásukat a saját tempójuk
szerint rugalmasan támogatni. A közösen kialakított fejlesztési feladatok a kur¬
zus esetében a következők lettek: alapfogalmak tanítása; gyakorlatias, életszerű
feladatok készítése; csoportos, páros feladatok támogatása; a levelező képzésnél
pedig: a hallgatók tanulásának online támogatása (gondolkodást, gyakorlást,
értékelést segítő feladatok), a tömbösített órák kialakítása, amelyek az előadások
frontális jellegét csökkentik. Az oktatók szakmai tanulását, a fejlesztési folya¬
matot magát többféle tanulási forma, tevékenység is támogatta: támogatók által
tartott műbelyek, konzultációk, kisebb oktatói munkacsoportok munkája, tervezett
fórumok az eredmények megosztására.
A közös fejlesztés formája segítette az extenzív jelleg megtartását, mégpedig
rugalmasságával: a fejlesztések kereteiként egy évet jelölt ki a vezető (a pályázati
keret miatt is), ezen belül viszont rugalmasabban lehetett alakítani a tempót,
az együttműködési típusokat, a kisebb-nagyobb csoportokkal való találkozást.
A keretek közti rugalmasság elve jelent meg a szakmai tanulás eredményeként
vizionált fejlesztési produktumban is, fontos volt, hogy egy év alatt elkészüljön,
de az Al és BI fejlesztési forgatókönyvekhez képest célja, jellege, tartalma sokkal
rugalmasabban, a részt vevő oktatók választásai fényében alakult.
Összességében a szakmai tanulástámogatásra szerveződő négyféle fejlesztés
erősségeinek látjuk, hogy a tanulástámogatás módjának rendszeres változtatásával
— akár egy-egy fejlesztésen belül is — rugalmasan lehetett alkalmazkodni az adott
kontextus oktatóinak tanulási igényeihez, preferenciáihoz. Ugyanakkor a támo¬
gatók számára olykor feszültséget is generált a tanulástámogatás tudományosan
megalapozott elméleteinek és az oktatói igényeknek az összeegyeztetése (I. a képzés
extenzív jellege). A tanulási formák, tevékenységek sokszínű alkalmazása, variálása
a holisztikus oktatói tanulástámogató környezet megteremtését is elősegítette:
a szakmai tanulást nem zárványszerűen egy-egy képzési alkalomhoz kötötte,
hanem közelítette az oktatók mindennapi gyakorlatához. E tanulási környezet
megerősítésében a párhuzamos támogatási formák is jól működtek, de különösen
nagy szerepe volt annak, hogy időben sikerül-e fenntartani az oktatók szakmai
tanulásának támogatását, tehát az extenzív jelleg a támogatási formák releváns
jellemzője maradt-e. A fejlesztések alapján úgy tűnik, hogy az oktatók tanulási
környezetének megteremtésében és fenntartásában kisebb szerepet játszik az,
hogy egyszerre minél több oktatónak sokféle tanulástámogatási formát kínáljunk,
mint az, hogy kisebb oktatói létszámmal, de időben építkező tanulástámogatási
megoldásokat nyújtsunk.