Oldal 171 [171]
I70 VIII. VARIÁCIÓK AZ OKTATOK SZAKMAI FEJLODESENEK...
ami vagy egy többek által közösen tanított tantárgyat, vagy egy képzés
adott évfolyamát jelentette. A tanulásközpontú megközelítés értelmezése a
célrendszerben pedig akkor tudott a szereplők számára leginkább közössé
válni, amikor egy konkrét, az oktatók és vezetők számára jelentős pedagógiai
újítást tartalmazott, mert a jelentős módszertani változtatás , kikényszerítette"
a tervezés és értékelés mélyebb átgondolását is.
7. AZ OKTATÓI SZAKMAI TANULÁS TÁMOGATÁSÁNAK SAJÁTOSSÁGAI
A FEJLESZTÉSI VARIÁCIÓKBAN
Az oktatói tanulás támogatásának megtervezése, kidolgozása, az újabb fejlesztési
variációk kialakítása a támogatók feladata volt. Az A1 fejlesztés koncepciójának
megalkotása, amely az összes további variáció támogatási módjára hatott, elsősor¬
ban a felsőoktatás-pedagógiai kutatások irányaira, eredményeire támaszkodott.
Az alábbiakban röviden bemutatjuk a fejlesztések legfőbb elméleti alapjait:
— Az oktatói szakmai fejlődés és tanulás támogatásának koncipiálásában
felerősödik a ,gyakorlati fordulat, azaz a szakmai fejlődés és tanulás központi
elemévé válik a mindennapi gyakorlat fejlesztése, vagy másképp a mindennapi
egyetemi munka részévé válik a gyakorlat folyamatos javítása. Ebben az
elképzelésben a szakmai fejlődést, tanulást az új vagy megváltozott feladatok
ösztönzik (Boud & Brew, 2013).
— Ezzel összefüggésben is a figyelem az oktatói közösségek szakmai fejlődése,
tanulása felé fordul, melyet legerőteljesebben a gyakorlat közösségek
koncepciója képvisel a felsőoktatásban (Id. részletesebben Az oktatóközösségek
tanulása... c. fejezetben).
— Az oktatók szakmai fejlődésének és tanulásának támogatását rendszerként,
komplex tanulási környezetként értelmezzük. Nem annyira egyes
tanulási, tanulástámogatási formán van a hangsúly, hanem egyfelől a fő
megközeliteseken (vö. Amundsen & Wilson, 2012), mäsfelöl a sokfele
tanulästämogatäsi forma együttes hatäsän, hiszen az egyes tanuläsi formäkat
nehez is egymästöl elkülöniteni (Ferman, 2002; Knight, Tait & Yorke,
2006). A tanuläsi környezet fogalmänak bevonäsa tehät abban segit, hogy
a fejlesztések során ne csak egy-egy képzési alkalomban gondolkodjunk,
hanem ezek egymásra épülésében, a képzési alkalmak közti időben a
tanulási környezet szerepéről; továbbá, hogy tudatosan tervezzük az egyéni
és közösségi tanulási formák összefonódását, csakúgy, mint a formális és
informális tanulási módokét.
— Az oktatói képzésekkel kapcsolatos gazdag kutatási eredmények (Postareff,
Lindblom-Ylänne, & Nevgi, 2007; Stes & Van Petegem, 2011) azt jelzik,