Page 143 [143]
I42 VII. OKTATÓI NÉZETEK HATÁSA A SZAKMAI FEJLŐDÉS ÉS TANULÁS GYAKORLATAIRA
eredmény jelent meg (Vescio, Ross, & Adams, 2008; Cordingley, 2015), addig a
felsőoktatás területén kevesebb empirikus eredmény született, itt egyelőre inkább
a formális képzések hatásai álltak az empirikus kutatások középpontjában. Egy
újabb, a team tanulásról készített szisztematikus szakirodalomelemzésben Gast
és munkatársai (2017) a team tanulásra épülő beavatkozások számos eredményét
azonosították a tantervi fejlesztés és a tanítási gyakorlat innovációja kapcsán.
A team tanulásra épülő beavatkozások legfőbb tanulási eredményei közt a kö¬
vetkezők szerepeltek: a kollegialitás erősödése, azaz az oktatók egymást jobban
meg tudják ismerni; a tanulásukra képesek kritikusan reflektálni; a tanítási
megközelítésük változik; új pedagógiai tudás szereznek; fejlődik szakmai iden¬
titásuk, magukat jobban értik tanárként.
A tanítási gyakorlat fejlesztéséhez kötődően a reflektálást is meghatározó
irányként azonosították. A felsőoktatásban a kiváló oktatók rendszeresen és
céltudatosan reflektáltak a gyakorlatukra, ami segített abban, hogy a tanítás
különböző dimenziót sikeresen integraljak (Kane, Sandretto, & Heath, 2004).
Az oktatók a tanítás monitorozása során legerősebben a hallgatók visszajelzé¬
seire építenek. A reflektálás sikeressége szempontjából kulcstényezőnek számít,
hogy az oktatók mennyire tudják összekapcsolni a múltbeli, jelenlegi és jövőbeli
gyakorlatukat a tanítás fejlesztésének érdekében (McAlpine & Weston, 2000).
Ugyanakkor az egyik kulcskérdés így is az marad, hogy milyen mélységű pedagó¬
giai tudással tudják ezt megtenni. Kreber (2002) ehhez a reflektálás különböző
szintjeit azonosította: a tanítás kiválóságát, a tanítási szakértelmet és a tanításra
vonatkozó tudományos megközelítést (scholarship of teaching). A tanítás kivá¬
lóságának értelmezése egybeesik azzal a múltat, jelent és jövőt összekötő reflektív
folyamattal, amelyet McAlpine és Weston (2000) írtak le. A tanítási szakértelem
ehhez képest a szakmai tanuláshoz elengedhetetlennek tartja nemcsak az oktató
személyes tapasztalatainak elemzését, hanem a tudományos tudás alkalmazását
is. Végül a tanításra vonatkozó tudományosság iránya az, amelyik a tanítási és
tanulási gyakorlatra vonatkozó szisztematikus kutatást emeli be a reflexió értel¬
mezésébe, amely ezáltal új értelmezéseknek és tanítási gyakorlatoknak nyit teret
a felsőoktatásban. Gilpin & Liston (2009) dsszegzésiikben kimutatták, hogy a
tanításra és tanulásra vonatkozó tudományosság kutatásainak száma növekszik,
ugyanakkor jelentős különbségek találhatók a nemzeti kontextusok mentén.
Közép- és Kelet-Európa felsőoktatása tipikusan lassabban nyit ebbe az irányba.
Végül a pedagógiai szakirodalom olvasása kevésbé kerül be a kutatások fókuszá¬
ba, mint a reflektálás vagy a tanítás kutatása. A pedagógiai szakirodalom olvasását
mint az önirányított és informális szakmai tanulás egyik módját ugyanakkor az
oktatók nagyra becsülik (Ferman, 2002; King, 2004). Weller (2011) kutatásában
egyenesen arról ír, hogy a pedagógiai szakirodalom olvasásának tanulási eredmé¬
nyeit alábecsülik.