A konstruktivista tanuláselméletek szerint a nézetek alakítják a tanári gyakor¬
latot, szűrőként funkcionálnak, amikor a tanárok észlelik, illetve megvalósítják
a tanulást-tanítást (Parajes, 1992; Kember & Kwan, 2000; Falus, 2007; 1. meg 1.
fejezet 2.3. részében). A nézetet olyan , pszichológiai megértésnek, előfeltevésnek,
a világról (pl. oktatásról) megfogalmazott állításnak tartjuk, amelyeket az oktatók
igaznak vélnek" (Richardson, 1996, p. 103). A nézet tehát tudományosan nem
feltétlen alátámasztható, és jellemzően érzelmileg telített fogalom (Borg, 2001, p.
186). Több kutatás kimutatta, hogy az oktatók által vallott pedagógiai elképzelések
és pedagógiai gyakorlatuk nincs összhangban egymással (Norton, Richardson,
Hartley, Newstead, & Mayes, 2005; Owens, 2015; Samuelowicz & Bain, 1992).
Az oktatók arról is beszámoltak, hogy az intézményi, szervezeti, vezetési keretek
és diszciplináris hagyományokkorlátozhatják pedagógiai elképzeléseik megvaló¬
sítását (Norton et al., 2010). Elfogadva a kontextuális tényezők összetett hatásait
(pl. Gast, Schildkamp, Van der Veen, 2017; Van Lankveld, Schoonenboom,
Volman, Croiset, & Beishuizen, 2017), ez a fejezet mégis a személyes tényezők
hatását kívánja feltárni. Ezt a fókuszt azért tartjuk lényegesnek, mert főként ab¬
ban a helyzetben, ahol nem alakultak még ki az oktatók szakmai fejlődésének és
tanulásának szervezett, rendszerezett támogatási módjai, e személyes tényezők
különösen lényeges szerepet játszhatnak. Az elméleti keretbe így egyfelől a sze¬
mélyes tényezőkre, másfelől pedig az oktatók által megjelölt szakmai fejlődéssel
és tanulással kapcsolatos tevékenységekre építettünk. A 7.1. ábra mutatja be az
elméleti keret tényezőinek vizsgált kapcsolatait.