Oldal 117 [117]
II6 V. AZ OKTATÓK NÉZETEI A TANÍTÁSRÓL ÉS A SAJÁT SZAKMAI TANULÁSUKRÓL
lényeges, hogy az oktatói szerep megerősödése kapcsolódott össze az előnyös
karrierlehetőségekkel, míg a hallgatói tanulástámogatásra fókuszáló elképzelés
belső érdeklődésből fakad. A szakmai fejlődés nézeteinek feltárására újonnan
kialakított skálák jól értelmezhetőnek és megbízhatónak bizonyultak.
Az oktatók szakmai fejlődésére és tanulására a reflektálás és a kollégákkal
való közös tanulás formája jellemző. Ezzel szemben a vizsgálatokhoz vagy a
képzésekhez, olvasáshoz kötődő tanulási tevékenységek inkább nem jellemzőek.
Összességében tehát úgy tűnik, hogy az oktatói tapasztalatokban az informális
tanulási utak — akár egyéni, akár közösségi szinten — erősebbek. A pedagógiai
irodalmak olvasása — bár a tevékenység jellege szerint informális — valószínűleg
a pedagógiai tudástartalom miatt erősen kapcsolódik a formális képzéseken való
tanuláshoz (vö. de Vries et al., 2014).
Az utolsó kutatási kérdésünk az oktatói elképzelések és tapasztalatok képzési
területek és tanítási tapasztalatok szerinti differenciálódásának feltárására vonat¬
kozott. Eredményeink alapján az oktatói elképzelések és tapasztalatok külön¬
böző mértékben szenzitívek a képzési területekre és a tanítási tapasztalatokra.
A tanulásközpontú megközelítések és a szakmai tanulás tevékenységei elsősorban
a képzési területek mentén különböznek, míg a szakmai fejlődés, tanulás nézetei
főként a tanítási tapasztalat fényében. Az, hogy a szakmai tanulás tevékenységei
nem változnak a tanítási tapasztalatokkal, nem erősíti meg a korábbi kutatási
eredményeket (Ferman, 2002; Knight et al., 2006) a hazai felsőoktatásban.
A leginkább tanulásközpontú megközelítések, azaz a gyakorlatorientált és
az előzetes tudásra, interakcióra épülő megközelítés változik leginkább képzési
területenként és kevéssé a tanítási tapasztalat fényében. E tanulásközpontú megkö¬
zelítések inkább a puha tudományok képviselőire jellemzőek (főként a művészeti,
művészet-közvetítési; pedagógusképzési és sporttudományi oktatókra), és apuha
tudományok oktatói esetében erősödik, ha több képzési területen is tanítanak.
A tanítási tapasztalat a gyakorlatorientált megközelítést egyáltalán nem befolyá¬
solja, az előzetes tudásra és interakcióra épülő megközelítésnél pedig leginkább
20 év tanítás után erősödik meg. Mindez felhívja arra a figyelmet, hogy a tanulás¬
központú megközelítések használatának támogatásakor a kezdők mellett legalább
olyan lényeges a tapasztalt oktatók bevonása.
A hallgatók tanulástámogatására fókuszáló szakmai fejlődés nézete az ered¬
mények alapján általában lényeges az oktatók számára, és ezt a képzési területek
sem befolyásolják igazán, ami optimizmusra ad okot. Ez alól kivétel a természet¬
tudományi terület, ahol a legkevésbé elfogadóak a szakmai fejlődés nézeteivel.
S bár az a hazai közvélekedés visszaköszön eredményeinkben, miszerint az ok¬
tatók a kezdő időszakban a legnyitottabbak a szakmai fejlődésre, eredményeink
arra is rámutatnak, hogy 20 év tanítási tapasztalat után újból megerősödnek
ezek a nézetek, amit az oktatói támogatások kialakításakor szükséges figyelembe