Seite 116 [116]
5. AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE IIS
alkotott elképzelések típusai bizonyos képzési területek oktatóinál egyaránt erő¬
sebbek, ami azt mutathatja, hogy a szakmai fejlődés vonatkozásában fontosabb az
általános nyitottság, mint az, hogy kifejezetten a hallgatók tanulástámogatására,
esetleg magára az oktatói szerep megerősödésére, elismertségére vonatkozik.
Az oktatók tanításról alkotott elképzeléseinek eredményeit értelmezve, a tanu¬
lásközpontú megközelítések árnyalásának szükségessége megerősödött, hiszen
három jellegzetes típus jelent meg: a gyakorlatorientált, az előzetes tudásra és
interakcióra, valamint a kritikai gondolkodás fejlesztésére fókuszáló. Korábbi
vizsgálatunkban (Kálmán et al., 2020) a gyakorlatorientált és a gondolkodás fej¬
lesztésére irányuló tanítást azonosítottuk, ami közül az utóbbi jelen kutatásban
két részre bomlott. A gyakorlatorientált tanítási megközelítésben a gyakorlati
tevékenységek szervezése mellett a módszertani sokszínűség és a munka világának
elvárásai is döntőek, ugyanakkor ez a megközelítés a legkevésbé jellemző a hazai
oktatókra. Az előzetes tudásra és interakciókra épülő megközelítés elszakadt a
gondolkodás fejlesztését középpontba állítótól, és részben hasonlít a korábbi fen¬
omenografikus vizsgdlatokban (Prosser & Trigwell 1994) feltart hallgaté-oktaté
interakcióra fókuszáló megközelítésre, ugyanakkor éppen a hallgatók előzetes
tudásának fontossága az, ami a tanulásközpontú nézetekhez köti. Ezzel szemben
a kritikai gondolkodás fejlesztésére fókuszáló megközelítés kiüresedik, kevésbé
látszódnak a megközelítés stratégiai elemei. Viszont mindez összhangban áll
az oktatói küldetésekben megfogalmazott képességfejlesztés s azon belül kife¬
jezetten a kritikai gondolkodás fejlesztésének fontosságával; ugyanakkor arra
hívja fel a figyelmet, hogy bár a kritikai gondolkodás fejlesztése a szándékok
szintjén elfogadott, a tanítási stratégiák szintjén kevésbé kidolgozott. A tanítási
megközelítések esetében igyekeztem érvényesíteni a konstruktív összehangolás
elvét (vö. Biggs 8c Tang, 2003), az eredmények pedig azt mutatják, hogy amíg az
információközpontú megközelítéshez tud kapcsolódni értékelési stratégia, addig
a tanulásközpontú megközelítések esetében ez hiányzik. Mindez a tanulásköz¬
pontú megközelítések megerősödését nehezítheti, akár meg is akadályozhatja a
felsőoktatásban. Az eredmény összhangban áll a korábbi hazai vizsgálatokkal,
amelyek azt mutatják, hogy a felsőoktatásban az oktatók értékelési gyakorlata
nehezen változik (Soreco Research, 2014 idézi Berács, Derényi, Kováts, Polónyi
& Temesi, 2015; Vamos, 2011).
Az oktatók szakmai fejlődéssel és tanulással kapcsolatos nézetei két típusba ren¬
deződtek: a hallgatói tanulástámogatásra, valamint az oktatói szerep megerősödé¬
sére, elismertségére irányuló elképzelésekbe. A korábbi kutatásokban (Ákerlind,
2003, 2011; Trautwein, 2018) e két elképzelés közötti átmenetként megjelenik
egy további, amely kifejezetten a tanítási stratégiák, módszerek gazdagodására
fókuszál. Kutatásunkban viszont az új módszerek tanulása a hallgatói tanulástá¬
mogatás nézetébe illeszkedett. Az oktatók szakmai fejlődésének értelmezésében