A kezdő oktatói időszak tanulását leginkább a saját tapasztalatokból való tanulás
jellemzi, ami így sikerekhez és kudarcokhoz egyaránt vezetett. , Az oktatásban
az első nyolc évét, azt kidobbatja [az oktató], de nem jön el a második 8 év az első
8 év nélkül. [...] Tebát én az összes létező bibát elkövettem az első nyolc évben, amit
el lehet követni" (JC). Bár beszámolnak a hagyományos, fokozatos oktatói bevo¬
nódás támogatásáról, a támogató szakmai közösségről, meghatározó a magukra
utaltság élménye a tanulás kapcsán. A kezdő időszakot , mélyvízbe dobás -ként
(JC), magukra hagyottságként élték meg: , [az ember] magára marad, és magának
kell atlatnia egy tananyagmennyiséget, vagy elvardsokat megfogalmazni, hogy azt ho¬
gyan lehet strukturdlni, hogyan lebet fölépíteni, abból hogyan lebet értékelési rendszert
összeállítani" (PC). Tanulásukhoz kevés konkrét segítséget kaptak, de ahogyan az
egyik oktató visszaemlékszik, nemis kértek — nem jellemző ebben az időszakban,
hogy az oktatók kezdeményezőek lennének, nagyfokú ágenciával rendelkeznének
a szakmai tanulásuk kapcsán.
A tanulásközpontú oktatói önértelmezésben a tanulásközpontú tanítás, a
kísérletezés/fejlesztés, valamint a szakmai fejlődés, tanulás egymásba fonódik.
A tanulás folyamatára a rendszeresség, folyamatosság jellemző: , én lépten-nyomon
tapogatózom abban, hogy bogyan lebetne ezt abban az értelemben jobban csinálni, hogy
ne ez a passzív befogadás legyen a ballgatók részéről" (OC). , Ez egy szerves folyamat,
tehát hogy én bizonyos értelemben minden béten változtatok rajta, tehát bizonyos ér¬
telemben én minden béten szembesülök azzal, hogy ez hallgató már más, mint a múlt
beti hallgatóm, meg a tavalyi, meg tavalyelőtti, és pláne más, mint a tíz évvel ezelőtti,
vagy a búsz évvel ezelőtti hallgató. (JC) Már ebben az időszakban nagyon jelentős a
szakmai közösségek szerepe a tanulásban, akár több közösségé, legyen akár külső,
akár a felsőoktatáson belüli e közösség. A közös munka, a közös fejlesztések, kísér¬
letezések mind a kölcsönös, együttműködésen alapuló szakmai tanulásra épülnek.
, Nincsenek saját tulajdonok, itt mindenki a közösbe rakja bele az anyagát" (JO).
A harmadik időszakban jellemzően a tanulási folyamatok kezdeményezőivé
válnak az oktatók. Együttműködéseket szerveznek, szakmai közösségeket erősí¬
tenek meg, személyes támogatást nyújtanak, olyan fejlesztési feladatokat kínálnak,
amiben szükséges az együttműködés: , utóbbi időben a kezdeményezéseink részeként
lett olyan, hogy több tanszék csinál egy tárgyat projekt jelleggel" (KC). Emellett tipikus
tanulási út az oktatáshoz, képzéshez kötődő vezetői szerep kapcsán az átmeneti
tanuló időszak. Ez azt jelenti, hogy egy évig a korábbi felelőssel együtt dolgoznak
a feladatokon, és ebben a kvázi mester-tanuló viszonyban tanulják az új szerepet.