Page 87 [87]
86 IV. SZAKMAI FEJLŐDÉS MINT AZ OKTATÓI IDENTITÁS ALAKULÁSA
forgatókönyvek alakultak ki. Ezek a támogatási formák arra szerveződnek, hogy
az adott szakterület oktatásába fokozatosan vezessék be a kezdő oktatókat: a
könnyebb, periferikus, kevésbé meghatározó oktatási tevékenységektől az egyre
fontosabb, komplexebb tevékenységekig (vö. legitim periferikus részvétel, Wen¬
ger 1998). Ebben a támogatórendszerben a kezdeti lépcsőfokot mások óráinak
hospitálása (JA, KA, PA), kisebb segédoktatói feladatok ellátása (pl. vizsgák
javítása, felügyelete /JA/), kidolgozott tananyagok, segédanyagok megosztása a
kezdő oktatóval (KA), valamint egy tapasztalt oktató mellett való oktatói tevé¬
kenység (OA) megkezdése jelenti. A következő lépcsőfok minden oktató esetében
az egyedül történő, önálló tanítás. Kezdetben jellemző, hogy szemináriumi vagy
gyakorlati órák tartásába vonják be az oktatókat, van, hogy inkább választható,
s inkább alapszakos tantárgy oktatásába (KA). A következő általános lépcsőfok,
hogy a kezdő tanárok kurzusainak mennyisége nő, s hogy az adott szakterületen
egyre meghatározóbb, nehezebbnek tartott kurzustípusokat is tarthatnak: az
orvosi területen például konzultációt, majd idegen nyelvű kurzust, a közgazda¬
ságtudományi területen előadást.
A tervezett, szervezett, fokozatos oktatói bevonódásra épülő támogatási rend¬
szerek jellemzően a kezdő oktatók egyirányú támogatására épülnek, s ezáltal
kevés teret hagynak a kezdő oktatók kezdeményezésére, ágens viselkedésére.
Az oktatók szakmai tanulásának kölcsönössége ritkán jelenik meg, viszont ha
igen, akkor kifejezetten pozitívan. Találunk példát a fiatal lelkes kezdők egymástól
tanulására (KA), de a tapasztalt oktatóval közös tanulásra is: , együtt csináltunk
végig egy kurzust úgy, hogy ő is jött hozzám órát nézni, én meg ugye jártam egyébként
is bozzá sokat, és végignéztük az óravázlataimat is, és utána ezt át is beszéltük, tehát
az elején ez nagyon sokat segített" (PA).
Ebben a lelkes kezdő oktatói időszakban a szakmai tanulás szempontjából
jelentős azoknak a mestereknek a hatása (KA, PA, JA), akik már az egyetemi
pálya választására is nagy hatással voltak. Valamint előkerül a szakmai közösség
támogató szerepe is, bár ez sosem csak az oktatói szerephez kapcsolódik (JA,
KA): ,ez a közeg tetszett meg, a munka, meg az a mentalitás, abogy itt dolgozni
lehetett, és a csapat, meg magának az intézetnek a szellemisége — ez tartott végül is
itt" (KA).
Hallgatóközpontú tanításra fókuszáló időszakban már jellemzően eltűnnek
ezek a formális támogató rendszerek, forgatókönyvek. Alapvetően két domináns¬
nak mondható tanulási mód erősödik fel, jelenik meg: (1) az egyik a saját tanítási
tapasztalat elemzése, reflexiója összekapcsolódva a hallgatók tanulásának és a
tőlük származó visszajelzések mélyebb elemzésével; (2) a másik az új választható
oktatási, fejlesztési feladatok, valamint az ehhez kötődő kísérletezés. Ezek a tanulási
utak már sokkal nagyobb lehetőséget nyújtanak az oktatói ágencia megjelenésé¬
re. A saját szakmai tanulás, fejlődés alakítására egyértelműen nagyobb hatással